Job 14
1 As for man, the son of woman, his days are short and full of trouble.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 He comes out like a flower, and is cut down: he goes in flight like a shade, and is never seen again.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 Is it on such a one as this that your eyes are fixed, with the purpose of judging him?
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 If only a clean thing might come out of an unclean! But it is not possible.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 If his days are ordered, and you have knowledge of the number of his months, having given him a fixed limit past which he may not go;
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Let your eyes be turned away from him, and take your hand from him, so that he may have pleasure at the end of his day, like a servant working for payment.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 For there is hope of a tree; if it is cut down, it will come to life again, and its branches will not come to an end.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Though its root may be old in the earth, and its cut-off end may be dead in the dust;
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 Still, at the smell of water, it will make buds, and put out branches like a young plant.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 But man comes to his death and is gone: he gives up his spirit, and where is he?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 The waters go from a pool, and a river becomes waste and dry;
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 So man goes down to his last resting-place and comes not again: till the heavens come to an end, they will not be awake or come out of their sleep.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 If only you would keep me safe in the underworld, putting me in a secret place till your wrath is past, giving me a fixed time when I might come to your memory again! (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 If death takes a man, will he come to life again? All the days of my trouble I would be waiting, till the time came for me to be free.
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 At the sound of your voice I would give an answer, and you would have a desire for the work of your hands.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 For now my steps are numbered by you, and my sin is not overlooked.
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 My wrongdoing is corded up in a bag, and my sin is shut up safe.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 But truly a mountain falling comes to dust, and a rock is moved from its place;
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 The stones are crushed small by the force of the waters; the dust of the earth is washed away by their overflowing: and so you put an end to the hope of man.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 You overcome him for ever, and he is gone; his face is changed in death, and you send him away.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 His sons come to honour, and he has no knowledge of it; they are made low, but he is not conscious of it.
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 Only his flesh still has pain, and his soul is sad.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
