1 Chronicles 14
1 And Hiram, king of Tyre, sent men to David with cedar-trees, and stoneworkers and woodworkers for the building of his house.
Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kőmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak.
2 And David saw that the Lord had made his position safe as king over Israel, lifting up his kingdom on high because of his people Israel.
És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az ő országa az ő népéért, az Izráelért.
3 And while he was living in Jerusalem, David took more wives and became the father of more sons and daughters.
Vőn pedig Dávid még több feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még több fiakat és leányokat.
4 These are the names of the children he had in Jerusalem: Shammua and Shobab, Nathan and Solomon
És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon,
5 And Ibhar and Elishua and Elpelet
Ibhár, Elisua és Elpélet,
6 And Nogah and Nepheg and Japhia
Nógah, Néfeg és Jáfia,
7 And Elishama and Beeliada and Eliphelet.
Elisáma, Beheljada és Elifélet.
8 And when the Philistines had news that David had been made king over all Israel, they went up in search of David, and David, hearing of it, went out against them.
Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment.
9 Now the Philistines had come, and had gone out in every direction in the valley of Rephaim.
A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében.
10 And David, desiring directions from God, said, Am I to go up against the Philistines? and will you give them into my hands? And the Lord said, Go up; for I will give them into your hands.
Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é őket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom őket.
11 So they went up to Baal-perazim, and David overcame them there, and David said, God has let the forces fighting against me be broken by my hand, as a wall is broken down by rushing water; so they gave that place the name of Baal-perazim.
Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid őket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál-perásimnak.
12 And the Philistines did not take their images with them in their flight; and at David's orders they were burned with fire.
És ott hagyák az ő bálvány isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat.
13 Then the Philistines again went out in every direction in the valley.
Ismét feltámadának a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek.
14 And David went for directions to God; and God said to him, You are not to go up after them; but, turning away from them, come face to face with them opposite the spice-trees.
Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tőlök, és menj reájok a szederfák irányában;
15 And at the sound of footsteps in the tops of the trees, go out to the fight, for God has gone out before you to overcome the army of the Philistines.
És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te előtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
16 And David did as the Lord had said; and they overcame the army of the Philistines, attacking them from Gibeon as far as Gezer.
Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig.
17 And David's name was honoured in all lands; and the Lord put the fear of him on all nations.
És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tőle való félelmet minden pogányokra.
