Song of Solomon 2
1 I am a rose of Sharon, a lily of the valley.
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2 Like a lily among the thorns is my darling among the maidens.
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Like an apple tree among the trees of the forest is my beloved among the young men. I delight to sit in his shade, and his fruit is sweet to my taste.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4 He has brought me to the house of wine, and his banner over me is love.
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
5 Sustain me with raisins; refresh me with apples, for I am faint with love.
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
6 His left hand is under my head, and his right arm embraces me.
Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
7 O daughters of Jerusalem, I adjure you by the gazelles and does of the field: Do not arouse or awaken love until the time is right.
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
8 Listen! My beloved approaches. Look! Here he comes, leaping across the mountains, bounding over the hills.
Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9 My beloved is like a gazelle or a young stag. Look, he stands behind our wall, gazing through the windows, peering through the lattice.
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10 My beloved calls to me, “Arise, my darling. Come away with me, my beautiful one.
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 For now the winter is past; the rain is over and gone.
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12 The flowers have appeared in the countryside; the season of singing has come, and the cooing of turtledoves is heard in our land.
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 The fig tree ripens its figs; the blossoming vines spread their fragrance. Arise, come away, my darling; come away with me, my beautiful one.”
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14 O my dove in the clefts of the rock, in the crevices of the cliff, let me see your face, let me hear your voice; for your voice is sweet, and your countenance is lovely.
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15 Catch for us the foxes— the little foxes that ruin the vineyards— for our vineyards are in bloom.
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 My beloved is mine and I am his; he pastures his flock among the lilies.
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Before the day breaks and shadows flee, turn, my beloved, and be like a gazelle or a young stag on the mountains of Bether.
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
