Psalms 95

1 Come, let us sing for joy to the LORD; let us shout to the Rock of our salvation!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Let us enter His presence with thanksgiving; let us make a joyful noise to Him in song.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 For the LORD is a great God, a great King above all gods.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 In His hand are the depths of the earth, and the mountain peaks belong to Him.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 The sea is His, for He made it, and His hands formed the dry land.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 O come, let us worship and bow down; let us kneel before the LORD our Maker.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 For He is our God, and we are the people of His pasture, the sheep under His care. Today, if you hear His voice,

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 do not harden your hearts as you did at Meribah, in the day at Massah in the wilderness,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 where your fathers tested and tried Me, though they had seen My work.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 For forty years I was angry with that generation, and I said, “They are a people whose hearts go astray, and they have not known My ways.”

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 So I swore on oath in My anger, “They shall never enter My rest.”

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.