Psalms 88
1 A song. A Psalm of the sons of Korah. For the choirmaster. According to Mahalath Leannoth. A Maskil of Heman the Ezrahite. O LORD, the God of my salvation, day and night I cry out before You.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 May my prayer come before You; incline Your ear to my cry.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I am counted among those descending to the Pit. I am like a man without strength.
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 I am forsaken among the dead, like the slain who lie in the grave, whom You remember no more, who are cut off from Your care.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 You have laid me in the lowest Pit, in the darkest of the depths.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Your wrath weighs heavily upon me; all Your waves have submerged me.
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 You have removed my friends from me; You have made me repulsive to them; I am confined and cannot escape.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 My eyes grow dim with grief. I call to You daily, O LORD; I spread out my hands to You.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Do You work wonders for the dead? Do departed spirits rise up to praise You?
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Can Your loving devotion be proclaimed in the grave, Your faithfulness in Abaddon?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Will Your wonders be known in the darkness, or Your righteousness in the land of oblivion?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 But to You, O LORD, I cry for help; in the morning my prayer comes before You.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Why, O LORD, do You reject me? Why do You hide Your face from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 From my youth I was afflicted and near death. I have borne Your terrors; I am in despair.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Your wrath has swept over me; Your terrors have destroyed me.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 All day long they engulf me like water; they enclose me on every side.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 You have removed my beloved and my friend; darkness is my closest companion.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
