< Psalms 88 >
1 A song. A Psalm of the sons of Korah. For the choirmaster. According to Mahalath Leannoth. A Maskil of Heman the Ezrahite. O LORD, the God of my salvation, day and night I cry out before You.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 May my prayer come before You; incline Your ear to my cry.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
3 For my soul is full of troubles, and my life draws near to Sheol. (Sheol )
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol )
4 I am counted among those descending to the Pit. I am like a man without strength.
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 I am forsaken among the dead, like the slain who lie in the grave, whom You remember no more, who are cut off from Your care.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 You have laid me in the lowest Pit, in the darkest of the depths.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Your wrath weighs heavily upon me; all Your waves have submerged me.
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 You have removed my friends from me; You have made me repulsive to them; I am confined and cannot escape.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 My eyes grow dim with grief. I call to You daily, O LORD; I spread out my hands to You.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Do You work wonders for the dead? Do departed spirits rise up to praise You?
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Can Your loving devotion be proclaimed in the grave, Your faithfulness in Abaddon?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Will Your wonders be known in the darkness, or Your righteousness in the land of oblivion?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 But to You, O LORD, I cry for help; in the morning my prayer comes before You.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Why, O LORD, do You reject me? Why do You hide Your face from me?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 From my youth I was afflicted and near death. I have borne Your terrors; I am in despair.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Your wrath has swept over me; Your terrors have destroyed me.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 All day long they engulf me like water; they enclose me on every side.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 You have removed my beloved and my friend; darkness is my closest companion.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.