Psalms 78
1 A Maskil of Asaph. Give ear, O my people, to my instruction; listen to the words of my mouth.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open my mouth in parables; I will utter things hidden from the beginning,
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 that we have heard and known and our fathers have relayed to us.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not hide them from their children, but will declare to the next generation the praises of the LORD and His might, and the wonders He has performed.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 For He established a testimony in Jacob and appointed a law in Israel, which He commanded our fathers to teach to their children,
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 that the coming generation would know them— even children yet to be born— to arise and tell their own children
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 that they should put their confidence in God, not forgetting His works, but keeping His commandments.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 Then they will not be like their fathers, a stubborn and rebellious generation, whose heart was not loyal, whose spirit was not faithful to God.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The archers of Ephraim turned back on the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They failed to keep God’s covenant and refused to live by His law.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 They forgot what He had done, the wonders He had shown them.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 He worked wonders before their fathers in the land of Egypt, in the region of Zoan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He split the sea and brought them through; He set the waters upright like a wall.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 He led them with a cloud by day and with a light of fire all night.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He split the rocks in the wilderness and gave them drink as abundant as the seas.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 He brought streams from the stone and made water flow down like rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 But they continued to sin against Him, rebelling in the desert against the Most High.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 They willfully tested God by demanding the food they craved.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 They spoke against God, saying, “Can God really prepare a table in the wilderness?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 When He struck the rock, water gushed out and torrents raged. But can He also give bread or supply His people with meat?”
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Therefore the LORD heard and was filled with wrath; so a fire was kindled against Jacob, and His anger flared against Israel,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 because they did not believe God or rely on His salvation.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Yet He commanded the clouds above and opened the doors of the heavens.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 He rained down manna for them to eat; He gave them grain from heaven.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Man ate the bread of angels; He sent them food in abundance.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He stirred the east wind from the heavens and drove the south wind by His might.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 He rained meat on them like dust, and winged birds like the sand of the sea.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 He felled them in the midst of their camp, all around their dwellings.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 So they ate and were well filled, for He gave them what they craved.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 Yet before they had filled their desire, with the food still in their mouths,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 God’s anger flared against them, and He put to death their strongest and subdued the young men of Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 In spite of all this, they kept on sinning; despite His wonderful works, they did not believe.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 So He ended their days in futility, and their years in sudden terror.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 When He slew them, they would seek Him; they repented and searched for God.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 And they remembered that God was their Rock, that God Most High was their Redeemer.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 But they deceived Him with their mouths, and lied to Him with their tongues.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 Their hearts were disloyal to Him, and they were unfaithful to His covenant.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 And yet He was compassionate; He forgave their iniquity and did not destroy them. He often restrained His anger and did not unleash His full wrath.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 He remembered that they were but flesh, a passing breeze that does not return.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How often they disobeyed Him in the wilderness and grieved Him in the desert!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Again and again they tested God and provoked the Holy One of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They did not remember His power — the day He redeemed them from the adversary,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 when He performed His signs in Egypt and His wonders in the fields of Zoan.
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 He turned their rivers to blood, and from their streams they could not drink.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent swarms of flies that devoured them, and frogs that devastated them.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 He gave their crops to the grasshopper, the fruit of their labor to the locust.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He killed their vines with hailstones and their sycamore-figs with sleet.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 He abandoned their cattle to the hail and their livestock to bolts of lightning.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 He unleashed His fury against them, wrath, indignation, and calamity— a band of destroying angels.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He cleared a path for His anger; He did not spare them from death but delivered their lives to the plague.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 He struck all the firstborn of Egypt, the virility in the tents of Ham.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 He led out His people like sheep and guided them like a flock in the wilderness.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 He led them safely, so they did not fear, but the sea engulfed their enemies.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 He brought them to His holy land, to the mountain His right hand had acquired.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 He drove out nations before them and apportioned their inheritance; He settled the tribes of Israel in their tents.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 But they tested and disobeyed God Most High, for they did not keep His decrees.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 They turned back and were faithless like their fathers, twisted like a faulty bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 They enraged Him with their high places and provoked His jealousy with their idols.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 On hearing it, God was furious and rejected Israel completely.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 He abandoned the tabernacle of Shiloh, the tent He had pitched among men.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 He delivered His strength to captivity, and His splendor to the hand of the adversary.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 He surrendered His people to the sword because He was enraged by His heritage.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Fire consumed His young men, and their maidens were left without wedding songs.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 His priests fell by the sword, but their widows could not lament.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Then the Lord awoke as from sleep, like a mighty warrior overcome by wine.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 He beat back His foes; He put them to everlasting shame.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 He rejected the tent of Joseph and refused the tribe of Ephraim.
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 But He chose the tribe of Judah, Mount Zion, which He loved.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 He built His sanctuary like the heights, like the earth He has established forever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 He chose David His servant and took him from the sheepfolds;
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 from tending the ewes He brought him to be shepherd of His people Jacob, of Israel His inheritance.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 So David shepherded them with integrity of heart and guided them with skillful hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
