Psalms 77
1 For the choirmaster. According to Jeduthun. A Psalm of Asaph. I cried out to God; I cried aloud to God to hear me.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 In the day of trouble I sought the Lord; through the night my outstretched hands did not grow weary; my soul refused to be comforted.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I remembered You, O God, and I groaned; I mused and my spirit grew faint.
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 You have kept my eyes from closing; I am too troubled to speak.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I considered the days of old, the years long in the past.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 At night I remembered my song; in my heart I mused, and my spirit pondered:
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 “Will the Lord spurn us forever and never show His favor again?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Is His loving devotion gone forever? Has His promise failed for all time?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Has God forgotten to be gracious? Has His anger shut off His compassion?”
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 So I said, “I am grieved that the right hand of the Most High has changed.”
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I will remember the works of the LORD; yes, I will remember Your wonders of old.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 I will reflect on all You have done and ponder Your mighty deeds.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Your way, O God, is holy. What god is so great as our God?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 You are the God who works wonders; You display Your strength among the peoples.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 With power You redeemed Your people, the sons of Jacob and Joseph.
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters saw You, O God; the waters saw You and swirled; even the depths were shaken.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 The clouds poured down water; the skies resounded with thunder; Your arrows flashed back and forth.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 Your thunder resounded in the whirlwind; the lightning lit up the world; the earth trembled and quaked.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Your path led through the sea, Your way through the mighty waters, but Your footprints were not to be found.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 You led Your people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
