Psalms 74
1 A Maskil of Asaph. Why have You rejected us forever, O God? Why does Your anger smolder against the sheep of Your pasture?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Remember Your congregation, which You purchased long ago and redeemed as the tribe of Your inheritance— Mount Zion where You dwell.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Turn Your steps to the everlasting ruins, to everything in the sanctuary the enemy has destroyed.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Your foes have roared within Your meeting place; they have unfurled their banners as signs,
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 like men wielding axes in a thicket of trees
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 and smashing all the carvings with hatchets and picks.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 They have burned Your sanctuary to the ground; they have defiled the dwelling place of Your Name.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 They said in their hearts, “We will crush them completely.” They burned down every place where God met us in the land.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 There are no signs for us to see. There is no longer any prophet. And none of us knows how long this will last.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 How long, O God, will the enemy taunt You? Will the foe revile Your name forever?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Why do You withdraw Your strong right hand? Stretch it out to destroy them!
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Yet God is my King from ancient times, working salvation on the earth.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 You divided the sea by Your strength; You smashed the heads of the dragons of the sea;
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 You crushed the heads of Leviathan; You fed him to the creatures of the desert.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 You broke open the fountain and the flood; You dried up the ever-flowing rivers.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 The day is Yours, and also the night; You established the moon and the sun.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 You set all the boundaries of the earth; You made the summer and winter.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Remember how the enemy has mocked You, O LORD, how a foolish people has spurned Your name.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Do not deliver the soul of Your dove to beasts; do not forget the lives of Your afflicted forever.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Consider Your covenant, for haunts of violence fill the dark places of the land.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Do not let the oppressed retreat in shame; may the poor and needy praise Your name.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Rise up, O God; defend Your cause! Remember how the fool mocks You all day long.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Do not disregard the clamor of Your adversaries, the uproar of Your enemies that ascends continually.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
