Psalms 69
1 For the choirmaster. To the tune of “Lilies.” Of David. Save me, O God, for the waters are up to my neck.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 I have sunk into the miry depths, where there is no footing; I have drifted into deep waters, where the flood engulfs me.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 I am weary from my crying; my throat is parched. My eyes fail, looking for my God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 Those who hate me without cause outnumber the hairs of my head; many are those who would destroy me— my enemies for no reason. Though I did not steal, I must repay.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 You know my folly, O God, and my guilt is not hidden from You.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 May those who hope in You not be ashamed through me, O Lord GOD of Hosts; may those who seek You not be dishonored through me, O God of Israel.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 For I have endured scorn for Your sake, and shame has covered my face.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 I have become a stranger to my brothers and a foreigner to my mother’s sons,
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 because zeal for Your house has consumed me, and the insults of those who insult You have fallen on me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 I wept and fasted, but it brought me reproach.
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 I made sackcloth my clothing, and I was sport to them.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 Those who sit at the gate mock me, and I am the song of drunkards.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 But my prayer to You, O LORD, is for a time of favor. In Your abundant loving devotion, O God, answer me with Your sure salvation.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Rescue me from the mire and do not let me sink; deliver me from my foes and out of the deep waters.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Do not let the floods engulf me or the depths swallow me up; let not the Pit close its mouth over me.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Answer me, O LORD, for Your loving devotion is good; turn to me in keeping with Your great compassion.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 Hide not Your face from Your servant, for I am in distress. Answer me quickly!
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Draw near to my soul and redeem me; ransom me because of my foes.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 You know my reproach, my shame and disgrace. All my adversaries are before You.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Insults have broken my heart, and I am in despair. I looked for sympathy, but there was none, for comforters, but I found no one.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 They poisoned my food with gall and gave me vinegar to quench my thirst.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 May their table become a snare; may it be a retribution and a trap.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 May their eyes be darkened so they cannot see, and their backs be bent forever.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Pour out Your wrath upon them, and let Your burning anger overtake them.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 May their place be deserted; let there be no one to dwell in their tents.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 For they persecute the one You struck and recount the pain of those You wounded.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Add iniquity to their iniquity; let them not share in Your righteousness.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 May they be blotted out of the Book of Life and not listed with the righteous.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 But I am in pain and distress; let Your salvation protect me, O God.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 I will praise God’s name in song and exalt Him with thanksgiving.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 And this will please the LORD more than an ox, more than a bull with horns and hooves.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 The humble will see and rejoice. You who seek God, let your hearts be revived!
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 For the LORD listens to the needy and does not despise His captive people.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Let heaven and earth praise Him, the seas and everything that moves in them.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 For God will save Zion and rebuild the cities of Judah, that they may dwell there and possess it.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 The descendants of His servants will inherit it, and those who love His name will settle in it.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
