< Psalms 69 >

1 For the choirmaster. To the tune of “Lilies.” Of David. Save me, O God, for the waters are up to my neck.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 I have sunk into the miry depths, where there is no footing; I have drifted into deep waters, where the flood engulfs me.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 I am weary from my crying; my throat is parched. My eyes fail, looking for my God.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 Those who hate me without cause outnumber the hairs of my head; many are those who would destroy me— my enemies for no reason. Though I did not steal, I must repay.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 You know my folly, O God, and my guilt is not hidden from You.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 May those who hope in You not be ashamed through me, O Lord GOD of Hosts; may those who seek You not be dishonored through me, O God of Israel.
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 For I have endured scorn for Your sake, and shame has covered my face.
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 I have become a stranger to my brothers and a foreigner to my mother’s sons,
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 because zeal for Your house has consumed me, and the insults of those who insult You have fallen on me.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 I wept and fasted, but it brought me reproach.
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 I made sackcloth my clothing, and I was sport to them.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 Those who sit at the gate mock me, and I am the song of drunkards.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 But my prayer to You, O LORD, is for a time of favor. In Your abundant loving devotion, O God, answer me with Your sure salvation.
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Rescue me from the mire and do not let me sink; deliver me from my foes and out of the deep waters.
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Do not let the floods engulf me or the depths swallow me up; let not the Pit close its mouth over me.
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Answer me, O LORD, for Your loving devotion is good; turn to me in keeping with Your great compassion.
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 Hide not Your face from Your servant, for I am in distress. Answer me quickly!
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Draw near to my soul and redeem me; ransom me because of my foes.
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 You know my reproach, my shame and disgrace. All my adversaries are before You.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 Insults have broken my heart, and I am in despair. I looked for sympathy, but there was none, for comforters, but I found no one.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 They poisoned my food with gall and gave me vinegar to quench my thirst.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 May their table become a snare; may it be a retribution and a trap.
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 May their eyes be darkened so they cannot see, and their backs be bent forever.
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Pour out Your wrath upon them, and let Your burning anger overtake them.
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 May their place be deserted; let there be no one to dwell in their tents.
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 For they persecute the one You struck and recount the pain of those You wounded.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Add iniquity to their iniquity; let them not share in Your righteousness.
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 May they be blotted out of the Book of Life and not listed with the righteous.
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 But I am in pain and distress; let Your salvation protect me, O God.
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 I will praise God’s name in song and exalt Him with thanksgiving.
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 And this will please the LORD more than an ox, more than a bull with horns and hooves.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 The humble will see and rejoice. You who seek God, let your hearts be revived!
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 For the LORD listens to the needy and does not despise His captive people.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Let heaven and earth praise Him, the seas and everything that moves in them.
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 For God will save Zion and rebuild the cities of Judah, that they may dwell there and possess it.
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 The descendants of His servants will inherit it, and those who love His name will settle in it.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.

< Psalms 69 >