Psalms 44
1 For the choirmaster. A Maskil of the sons of Korah. We have heard with our ears, O God; our fathers have told us the work You did in their days, in the days of old.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 With Your hand You drove out the nations and planted our fathers there; You crushed the peoples and cast them out.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For it was not by their sword that they took the land; their arm did not bring them victory. It was by Your right hand, Your arm, and the light of Your face, because You favored them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 You are my King, O God, who ordains victories for Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Through You we repel our foes; through Your name we trample our enemies.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For I do not trust in my bow, nor does my sword save me.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 For You save us from our enemies; You put those who hate us to shame.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God we have boasted all day long, and Your name we will praise forever.
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 But You have rejected and humbled us; You no longer go forth with our armies.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 You have made us retreat from the foe, and those who hate us have plundered us.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 You have given us up as sheep to be devoured; You have scattered us among the nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 You sell Your people for nothing; no profit do You gain from their sale.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 You have made us a reproach to our neighbors, a mockery and derision to those around us.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 You have made us a byword among the nations, a laughingstock among the peoples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All day long my disgrace is before me, and shame has covered my face,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 at the voice of the scorner and reviler, because of the enemy, bent on revenge.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All this has come upon us, though we have not forgotten You or betrayed Your covenant.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Our hearts have not turned back; our steps have not strayed from Your path.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 But You have crushed us in the lair of jackals; You have covered us with deepest darkness.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we had forgotten the name of our God or spread out our hands to a foreign god,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 would not God have discovered, since He knows the secrets of the heart?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Yet for Your sake we face death all day long; we are considered as sheep to be slaughtered.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Wake up, O Lord! Why are You sleeping? Arise! Do not reject us forever.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Why do You hide Your face and forget our affliction and oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For our soul has sunk to the dust; our bodies cling to the earth.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Rise up; be our help! Redeem us on account of Your loving devotion.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
