Psalms 39
1 For the choirmaster. For Jeduthun. A Psalm of David. I said, “I will watch my ways so that I will not sin with my tongue; I will guard my mouth with a muzzle as long as the wicked are present.”
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 I was speechless and still; I remained silent, even from speaking good, and my sorrow was stirred.
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 My heart grew hot within me; as I mused, the fire burned. Then I spoke with my tongue:
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 “Show me, O LORD, my end and the measure of my days. Let me know how fleeting my life is.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 You, indeed, have made my days as handbreadths, and my lifetime as nothing before You. Truly each man at his best exists as but a breath.
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 Surely every man goes about like a phantom; surely he bustles in vain; he heaps up riches not knowing who will haul them away.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 And now, O Lord, for what do I wait? My hope is in You.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 Deliver me from all my transgressions; do not make me the reproach of fools.
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 I have become mute; I do not open my mouth because of what You have done.
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 Remove Your scourge from me; I am perishing by the force of Your hand.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 You discipline and correct a man for his iniquity, consuming like a moth what he holds dear; surely each man is but a vapor.
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 Hear my prayer, O LORD, and give ear to my cry for help; do not be deaf to my weeping. For I am a foreigner dwelling with You, a stranger like all my fathers.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 Turn Your gaze away from me, that I may again be cheered before I depart and am no more.”
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
