Psalms 2

1 Why do the nations rage and the peoples plot in vain?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 The kings of the earth take their stand and the rulers gather together, against the LORD and against His Anointed One:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 “Let us break Their chains and cast away Their cords.”

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 The One enthroned in heaven laughs; the Lord taunts them.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Then He rebukes them in His anger, and terrifies them in His fury:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 “I have installed My King on Zion, upon My holy mountain.”

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 I will proclaim the decree spoken to Me by the LORD: “You are My Son; today I have become Your Father.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Ask Me, and I will make the nations Your inheritance, the ends of the earth Your possession.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 You will break them with an iron scepter; You will shatter them like pottery.”

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Therefore be wise, O kings; be admonished, O judges of the earth.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Kiss the Son, lest He be angry and you perish in your rebellion, when His wrath ignites in an instant. Blessed are all who take refuge in Him.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!