Psalms 2

1 Why do the nations rage and the peoples plot in vain?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 The kings of the earth take their stand and the rulers gather together, against the LORD and against His Anointed One:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 “Let us break Their chains and cast away Their cords.”

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 The One enthroned in heaven laughs; the Lord taunts them.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Then He rebukes them in His anger, and terrifies them in His fury:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 “I have installed My King on Zion, upon My holy mountain.”

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 I will proclaim the decree spoken to Me by the LORD: “You are My Son; today I have become Your Father.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Ask Me, and I will make the nations Your inheritance, the ends of the earth Your possession.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 You will break them with an iron scepter; You will shatter them like pottery.”

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Therefore be wise, O kings; be admonished, O judges of the earth.

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Kiss the Son, lest He be angry and you perish in your rebellion, when His wrath ignites in an instant. Blessed are all who take refuge in Him.

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!