Psalms 142

1 A Maskil of David, when he was in the cave. A prayer. I cry aloud to the LORD; I lift my voice to the LORD for mercy.

Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

2 I pour out my complaint before Him; I reveal my trouble to Him.

Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

3 Although my spirit grows faint within me, You know my way. Along the path I travel they have hidden a snare for me.

Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

4 Look to my right and see; no one attends to me. There is no refuge for me; no one cares for my soul.

Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

5 I cry to You, O LORD: “You are my refuge, my portion in the land of the living.”

Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

6 Listen to my cry, for I am brought quite low. Rescue me from my pursuers, for they are too strong for me.

Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

7 Free my soul from prison, that I may praise Your name. The righteous will gather around me because of Your goodness to me.

Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.