Psalms 139
1 For the choirmaster. A Psalm of David. O LORD, You have searched me and known me.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 You know when I sit and when I rise; You understand my thoughts from afar.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 You search out my path and my lying down; You are aware of all my ways.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Even before a word is on my tongue, You know all about it, O LORD.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 You hem me in behind and before; You have laid Your hand upon me.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Such knowledge is too wonderful for me, too lofty for me to attain.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Where can I go to escape Your Spirit? Where can I flee from Your presence?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend to the heavens, You are there; if I make my bed in Sheol, You are there. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 If I rise on the wings of the dawn, if I settle by the farthest sea,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 even there Your hand will guide me; Your right hand will hold me fast.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 If I say, “Surely the darkness will hide me, and the light become night around me”—
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 even the darkness is not dark to You, but the night shines like the day, for darkness is as light to You.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For You formed my inmost being; You knit me together in my mother’s womb.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I praise You, for I am fearfully and wonderfully made. Marvelous are Your works, and I know this very well.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My frame was not hidden from You when I was made in secret, when I was woven together in the depths of the earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Your eyes saw my unformed body; all my days were written in Your book and ordained for me before one of them came to be.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 How precious to me are Your thoughts, O God, how vast is their sum!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 If I were to count them, they would outnumber the grains of sand; and when I awake, I am still with You.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 O God, that You would slay the wicked— away from me, you bloodthirsty men—
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 who speak of You deceitfully; Your enemies take Your name in vain.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Do I not hate those who hate You, O LORD, and detest those who rise against You?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 I hate them with perfect hatred; I count them as my enemies.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, O God, and know my heart; test me and know my concerns.
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 See if there is any offensive way in me; lead me in the way everlasting.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
