Psalms 102
1 A prayer of one who is afflicted, when he grows faint and pours out his lament before the LORD. Hear my prayer, O LORD; let my cry for help come before You.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Do not hide Your face from me in my day of distress. Incline Your ear to me; answer me quickly when I call.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days vanish like smoke, and my bones burn like glowing embers.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 My heart is afflicted, and withered like grass; I even forget to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Through my loud groaning my flesh clings to my bones.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I am like a desert owl, like an owl among the ruins.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I lie awake; I am like a lone bird on a housetop.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 All day long my enemies taunt me; they ridicule me and curse me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 For I have eaten ashes like bread and mixed my drink with tears
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 because of Your indignation and wrath, for You have picked me up and cast me aside.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days are like lengthening shadows, and I wither away like grass.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But You, O LORD, sit enthroned forever; Your renown endures to all generations.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 You will rise up and have compassion on Zion, for it is time to show her favor— the appointed time has come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For Your servants delight in her stones and take pity on her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 So the nations will fear the name of the LORD, and all the kings of the earth will fear Your glory.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For the LORD will rebuild Zion; He has appeared in His glory.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He will turn toward the prayer of the destitute; He will not despise their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Let this be written for the generation to come, so that a people not yet created may praise the LORD.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For He looked down from the heights of His sanctuary; the LORD gazed out from heaven to earth
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 to hear a prisoner’s groaning, to release those condemned to death,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 that they may proclaim the name of the LORD in Zion and praise Him in Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 when peoples and kingdoms assemble to serve the LORD.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He has broken my strength on the way; He has cut short my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I say: “O my God, do not take me in the midst of my days! Your years go on through all generations.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 In the beginning You laid the foundations of the earth, and the heavens are the work of Your hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They will perish, but You remain; they will all wear out like a garment. Like clothing You will change them, and they will be passed on.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 But You remain the same, and Your years will never end.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The children of Your servants will dwell securely, and their descendants will be established before You.”
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
