Psalms 10
1 Why, O LORD, do You stand far off? Why do You hide in times of trouble?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 In pride the wicked pursue the needy; let them be caught in the schemes they devise.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 For the wicked man boasts in the cravings of his heart; he blesses the greedy and reviles the LORD.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 In his pride the wicked man does not seek Him; in all his schemes there is no God.
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 He is secure in his ways at all times; Your lofty judgments are far from him; he sneers at all his foes.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 He says to himself, “I will not be moved; from age to age I am free of distress.”
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 His mouth is full of cursing, deceit, and violence; trouble and malice are under his tongue.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 He lies in wait near the villages; in ambush he slays the innocent; his eyes watch in stealth for the helpless.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 He lies in wait like a lion in a thicket; he lurks to seize the oppressed; he catches the lowly in his net.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 They are crushed and beaten down; the hapless fall prey to his strength.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 He says to himself, “God has forgotten; He hides His face and never sees.”
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Arise, O LORD! Lift up Your hand, O God! Do not forget the helpless.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Why has the wicked man renounced God? He says to himself, “You will never call me to account.”
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 But You have regarded trouble and grief; You see to repay it by Your hand. The victim entrusts himself to You; You are the helper of the fatherless.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Break the arm of the wicked and evildoer; call him to account for his wickedness until none is left to be found.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 The LORD is King forever and ever; the nations perish from His land.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 You have heard, O LORD, the desire of the humble; You will strengthen their hearts. You will incline Your ear,
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 to vindicate the fatherless and oppressed, that the men of the earth may strike terror no more.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
