Psalms 10
1 Why, O LORD, do You stand far off? Why do You hide in times of trouble?
Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
2 In pride the wicked pursue the needy; let them be caught in the schemes they devise.
A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3 For the wicked man boasts in the cravings of his heart; he blesses the greedy and reviles the LORD.
Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4 In his pride the wicked man does not seek Him; in all his schemes there is no God.
A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5 He is secure in his ways at all times; Your lofty judgments are far from him; he sneers at all his foes.
Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6 He says to himself, “I will not be moved; from age to age I am free of distress.”
Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7 His mouth is full of cursing, deceit, and violence; trouble and malice are under his tongue.
Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8 He lies in wait near the villages; in ambush he slays the innocent; his eyes watch in stealth for the helpless.
Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9 He lies in wait like a lion in a thicket; he lurks to seize the oppressed; he catches the lowly in his net.
Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10 They are crushed and beaten down; the hapless fall prey to his strength.
Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11 He says to himself, “God has forgotten; He hides His face and never sees.”
Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
12 Arise, O LORD! Lift up Your hand, O God! Do not forget the helpless.
Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13 Why has the wicked man renounced God? He says to himself, “You will never call me to account.”
Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14 But You have regarded trouble and grief; You see to repay it by Your hand. The victim entrusts himself to You; You are the helper of the fatherless.
Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15 Break the arm of the wicked and evildoer; call him to account for his wickedness until none is left to be found.
Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16 The LORD is King forever and ever; the nations perish from His land.
Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17 You have heard, O LORD, the desire of the humble; You will strengthen their hearts. You will incline Your ear,
Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18 to vindicate the fatherless and oppressed, that the men of the earth may strike terror no more.
hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
