Luke 4
1 Then Jesus, full of the Holy Spirit, returned from the Jordan and was led by the Spirit into the wilderness,
Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
2 where for forty days He was tempted by the devil. He ate nothing during those days, and when they had ended, He was hungry.
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
3 The devil said to Him, “If You are the Son of God, tell this stone to become bread.”
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
4 But Jesus answered, “It is written: ‘Man shall not live on bread alone.’”
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
5 Then the devil led Him up to a high place and showed Him in an instant all the kingdoms of the world.
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
6 “I will give You authority over all these kingdoms and all their glory,” he said. “For it has been relinquished to me, and I can give it to anyone I wish.
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
7 So if You worship me, it will all be Yours.”
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
8 But Jesus answered, “It is written: ‘Worship the Lord your God and serve Him only.’”
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
9 Then the devil led Him to Jerusalem and set Him on the pinnacle of the temple. “If You are the Son of God,” he said, “throw Yourself down from here.
Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
10 For it is written: ‘He will command His angels concerning You to guard You carefully;
Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
11 and they will lift You up in their hands, so that You will not strike Your foot against a stone.’”
És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.
12 But Jesus answered, “It also says, ‘Do not put the Lord your God to the test.’”
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13 When the devil had finished every temptation, he left Him until an opportune time.
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
14 Jesus returned to Galilee in the power of the Spirit, and the news about Him spread throughout the surrounding region.
Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.
15 He taught in their synagogues and was glorified by everyone.
És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.
16 Then Jesus came to Nazareth, where He had been brought up. As was His custom, He entered the synagogue on the Sabbath. And when He stood up to read,
És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
17 the scroll of the prophet Isaiah was handed to Him. Unrolling it, He found the place where it was written:
És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
18 “The Spirit of the Lord is on Me, because He has anointed Me to preach good news to the poor. He has sent Me to proclaim liberty to the captives and recovery of sight to the blind, to release the oppressed,
Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
19 to proclaim the year of the Lord’s favor.”
Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
20 Then He rolled up the scroll, returned it to the attendant, and sat down. The eyes of everyone in the synagogue were fixed on Him,
És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
21 and He began by saying, “Today this Scripture is fulfilled in your hearing.”
Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.
22 All spoke well of Him and marveled at the gracious words that came from His lips. “Isn’t this the son of Joseph?” they asked.
És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
23 Jesus said to them, “Surely you will quote this proverb to Me: ‘Physician, heal yourself! Do here in Your hometown what we have heard that You did in Capernaum.’”
És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.
24 Then He added, “Truly I tell you, no prophet is accepted in his hometown.
Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.
25 But I tell you truthfully that there were many widows in Israel in the time of Elijah, when the sky was shut for three and a half years and great famine swept over all the land.
És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
26 Yet Elijah was not sent to any of them, but to the widow of Zarephath in Sidon.
Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
27 And there were many lepers in Israel in the time of Elisha the prophet. Yet not one of them was cleansed—only Naaman the Syrian.”
És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
28 On hearing this, all the people in the synagogue were enraged.
És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
29 They got up, drove Him out of the town, and led Him to the brow of the hill on which the town was built, in order to throw Him over the cliff.
És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
30 But Jesus passed through the crowd and went on His way.
Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
31 Then He went down to Capernaum, a town in Galilee, and on the Sabbath He began to teach the people.
És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
32 They were astonished at His teaching, because His message had authority.
És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
33 In the synagogue there was a man possessed by the spirit of an unclean demon. He cried out in a loud voice,
És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
34 “Ha! What do You want with us, Jesus of Nazareth? Have You come to destroy us? I know who You are—the Holy One of God!”
Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
35 But Jesus rebuked the demon. “Be silent!” He said. “Come out of him!” At this, the demon threw the man down before them all and came out without harming him.
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
36 All the people were overcome with amazement and asked one another, “What is this message? With authority and power He commands the unclean spirits, and they come out!”
És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
37 And the news about Jesus spread throughout the surrounding region.
És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
38 After Jesus had left the synagogue, He went to the home of Simon, whose mother-in-law was suffering from a high fever. So they appealed to Jesus on her behalf,
Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
39 and He stood over her and rebuked the fever, and it left her. And she got up at once and began to serve them.
És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.
40 At sunset, all who were ill with various diseases were brought to Jesus, and laying His hands on each one, He healed them.
A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
41 Demons also came out of many people, shouting, “You are the Son of God!” But He rebuked the demons and would not allow them to speak, because they knew He was the Christ.
Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.
42 At daybreak, Jesus went out to a solitary place, and the crowds were looking for Him. They came to Him and tried to keep Him from leaving.
A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.
43 But Jesus told them, “I must preach the good news of the kingdom of God to the other towns as well, because that is why I was sent.”
Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
44 And He continued to preach in the synagogues of Judea.
És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.
