< Lamentations 5 >
1 Remember, O LORD, what has happened to us. Look and see our disgrace!
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance has been turned over to strangers, our houses to foreigners.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 We have become fatherless orphans; our mothers are widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 We must buy the water we drink; our wood comes at a price.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 We are closely pursued; we are weary and find no rest.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 We submitted to Egypt and Assyria to get enough bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned and are no more, but we bear their punishment.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Slaves rule over us; there is no one to deliver us from their hands.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 We get our bread at the risk of our lives because of the sword in the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin is as hot as an oven with fever from our hunger.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Women have been ravished in Zion, virgins in the cities of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes have been hung up by their hands; elders receive no respect.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Young men toil at millstones; boys stagger under loads of wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 The elders have left the city gate; the young men have stopped their music.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Joy has left our hearts; our dancing has turned to mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown has fallen from our head. Woe to us, for we have sinned!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Because of this, our hearts are faint; because of these, our eyes grow dim—
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 because of Mount Zion, which lies desolate, patrolled by foxes.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 You, O LORD, reign forever; Your throne endures from generation to generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Why have You forgotten us forever? Why have You forsaken us for so long?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Restore us to Yourself, O LORD, so we may return; renew our days as of old,
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 unless You have utterly rejected us and remain angry with us beyond measure.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!