Lamentations 5
1 Remember, O LORD, what has happened to us. Look and see our disgrace!
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Our inheritance has been turned over to strangers, our houses to foreigners.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 We have become fatherless orphans; our mothers are widows.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 We must buy the water we drink; our wood comes at a price.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 We are closely pursued; we are weary and find no rest.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 We submitted to Egypt and Assyria to get enough bread.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned and are no more, but we bear their punishment.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Slaves rule over us; there is no one to deliver us from their hands.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 We get our bread at the risk of our lives because of the sword in the wilderness.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Our skin is as hot as an oven with fever from our hunger.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 Women have been ravished in Zion, virgins in the cities of Judah.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Princes have been hung up by their hands; elders receive no respect.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 Young men toil at millstones; boys stagger under loads of wood.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 The elders have left the city gate; the young men have stopped their music.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 Joy has left our hearts; our dancing has turned to mourning.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 The crown has fallen from our head. Woe to us, for we have sinned!
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 Because of this, our hearts are faint; because of these, our eyes grow dim—
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 because of Mount Zion, which lies desolate, patrolled by foxes.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 You, O LORD, reign forever; Your throne endures from generation to generation.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Why have You forgotten us forever? Why have You forsaken us for so long?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Restore us to Yourself, O LORD, so we may return; renew our days as of old,
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 unless You have utterly rejected us and remain angry with us beyond measure.
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
