Lamentations 3
1 I am the man who has seen affliction under the rod of God’s wrath.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 He has driven me away and made me walk in darkness instead of light.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Indeed, He keeps turning His hand against me all day long.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 He has worn away my flesh and skin; He has shattered my bones.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 He has besieged me and surrounded me with bitterness and hardship.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 He has made me dwell in darkness like those dead for ages.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 He has walled me in so I cannot escape; He has weighed me down with chains.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Even when I cry out and plead for help, He shuts out my prayer.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 He has barred my ways with cut stones; He has made my paths crooked.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 He is a bear lying in wait, a lion hiding in ambush.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 He forced me off my path and tore me to pieces; He left me without help.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 He bent His bow and set me as the target for His arrow.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 He pierced my kidneys with His arrows.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 I am a laughingstock to all my people; they mock me in song all day long.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 He has filled me with bitterness; He has intoxicated me with wormwood.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 He has ground my teeth with gravel and trampled me in the dust.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 My soul has been deprived of peace; I have forgotten what prosperity is.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 So I say, “My strength has perished, along with my hope from the LORD.”
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Remember my affliction and wandering, the wormwood and the gall.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Surely my soul remembers and is humbled within me.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Yet I call this to mind, and therefore I have hope:
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Because of the loving devotion of the LORD we are not consumed, for His mercies never fail.
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 They are new every morning; great is Your faithfulness!
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 “The LORD is my portion,” says my soul, “therefore I will hope in Him.”
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 The LORD is good to those who wait for Him, to the soul who seeks Him.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 It is good to wait quietly for the salvation of the LORD.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 It is good for a man to bear the yoke while he is still young.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Let him sit alone in silence, for God has disciplined him.
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Let him bury his face in the dust— perhaps there is still hope.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Let him offer his cheek to the one who would strike him; let him be filled with reproach.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 For the Lord will not cast us off forever.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Even if He causes grief, He will show compassion according to His abundant loving devotion.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 For He does not willingly afflict or grieve the sons of men.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 To crush underfoot all the prisoners of the land,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 to deny a man justice before the Most High,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 to subvert a man in his lawsuit— of these the Lord does not approve.
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Who has spoken and it came to pass, unless the Lord has ordained it?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Do not both adversity and good come from the mouth of the Most High?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Why should any mortal man complain, in view of his sins?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Let us examine and test our ways, and turn back to the LORD.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Let us lift up our hearts and hands to God in heaven:
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 “We have sinned and rebelled; You have not forgiven.”
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 You have covered Yourself in anger and pursued us; You have killed without pity.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 You have covered Yourself with a cloud that no prayer can pass through.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 You have made us scum and refuse among the nations.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 All our enemies open their mouths against us.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Panic and pitfall have come upon us— devastation and destruction.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Streams of tears flow from my eyes over the destruction of the daughter of my people.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 My eyes overflow unceasingly, without relief,
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 until the LORD looks down from heaven and sees.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 My eyes bring grief to my soul because of all the daughters of my city.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Without cause my enemies hunted me like a bird.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 They dropped me alive into a pit and cast stones upon me.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 The waters flowed over my head, and I thought I was going to die.
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 I called on Your name, O LORD, out of the depths of the Pit.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 You heard my plea: “Do not ignore my cry for relief.”
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 You drew near when I called on You; You said, “Do not be afraid.”
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 You defend my cause, O Lord; You redeem my life.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 You have seen, O LORD, the wrong done to me; vindicate my cause!
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 You have seen all their malice, all their plots against me.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 O LORD, You have heard their insults, all their plots against me—
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 the slander and murmuring of my assailants against me all day long.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 When they sit and when they rise, see how they mock me in song.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 You will pay them back what they deserve, O LORD, according to the work of their hands.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Put a veil of anguish over their hearts; may Your curse be upon them!
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 You will pursue them in anger and exterminate them from under Your heavens, O LORD.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
