John 4
1 When Jesus realized that the Pharisees were aware He was gaining and baptizing more disciples than John
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2 (although it was not Jesus who baptized, but His disciples),
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
3 He left Judea and returned to Galilee.
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4 Now He had to pass through Samaria.
Samárián kell vala pedig általmennie.
5 So He came to a town of Samaria called Sychar, near the plot of ground that Jacob had given to his son Joseph.
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6 Since Jacob’s well was there, Jesus, weary from His journey, sat down by the well. It was about the sixth hour.
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7 When a Samaritan woman came to draw water, Jesus said to her, “Give Me a drink.”
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8 (His disciples had gone into the town to buy food.)
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 “You are a Jew,” said the woman. “How can You ask for a drink from me, a Samaritan woman?” (For Jews do not associate with Samaritans.)
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10 Jesus answered, “If you knew the gift of God and who is asking you for a drink, you would have asked Him, and He would have given you living water.”
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11 “Sir,” the woman replied, “You have nothing to draw with and the well is deep. Where then will You get this living water?
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12 Are You greater than our father Jacob, who gave us this well and drank from it himself, as did his sons and his livestock?”
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13 Jesus said to her, “Everyone who drinks this water will be thirsty again.
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
15 The woman said to Him, “Sir, give me this water so that I will not get thirsty and have to keep coming here to draw water.”
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16 Jesus told her, “Go, call your husband and come back.”
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17 “I have no husband,” the woman replied. Jesus said to her, “You are correct to say that you have no husband.
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18 In fact, you have had five husbands, and the man you now have is not your husband. You have spoken truthfully.”
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19 “Sir,” the woman said, “I see that You are a prophet.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20 Our fathers worshiped on this mountain, but you Jews say that the place where one must worship is in Jerusalem.”
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21 “Believe Me, woman,” Jesus replied, “a time is coming when you will worship the Father neither on this mountain nor in Jerusalem.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22 You worship what you do not know; we worship what we do know, for salvation is from the Jews.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23 But a time is coming and has now come when the true worshipers will worship the Father in spirit and in truth, for the Father is seeking such as these to worship Him.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24 God is Spirit, and His worshipers must worship Him in spirit and in truth.”
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25 The woman said, “I know that Messiah” (called Christ) “is coming. When He comes, He will explain everything to us.”
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26 Jesus answered, “I who speak to you am He.”
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27 Just then His disciples returned and were surprised that He was speaking with a woman. But no one asked Him, “What do You want from her?” or “Why are You talking with her?”
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28 Then the woman left her water jar, went back into the town, and said to the people,
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29 “Come, see a man who told me everything I ever did. Could this be the Christ?”
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30 So they left the town and made their way toward Jesus.
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31 Meanwhile the disciples urged Him, “Rabbi, eat something.”
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32 But He told them, “I have food to eat that you know nothing about.”
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33 So the disciples asked one another, “Could someone have brought Him food?”
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34 Jesus explained, “My food is to do the will of Him who sent Me and to finish His work.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35 Do you not say, ‘There are still four months until the harvest’? I tell you, lift up your eyes and look at the fields, for they are ripe for harvest.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36 Already the reaper draws his wages and gathers a crop for eternal life, so that the sower and the reaper may rejoice together. (aiōnios g166)
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
37 For in this case the saying ‘One sows and another reaps’ is true.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38 I sent you to reap what you have not worked for; others have done the hard work, and now you have taken up their labor.”
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
39 Many of the Samaritans from that town believed in Jesus because of the woman’s testimony, “He told me everything I ever did.”
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40 So when the Samaritans came to Him, they asked Him to stay with them, and He stayed two days.
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41 And many more believed because of His message.
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42 They said to the woman, “We now believe not only because of your words; we have heard for ourselves, and we know that this man truly is the Savior of the world.”
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
43 After two days, Jesus left for Galilee.
Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
44 Now He Himself had testified that a prophet has no honor in his own hometown.
Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
45 Yet when He arrived, the Galileans welcomed Him. They had seen all the great things He had done in Jerusalem at the feast, for they had gone there as well.
Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
46 So once again He came to Cana in Galilee, where He had turned the water into wine. And there was a royal official whose son lay sick at Capernaum.
Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
47 When he heard that Jesus had come from Judea to Galilee, he went and begged Him to come down and heal his son, who was about to die.
Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
48 Jesus said to him, “Unless you people see signs and wonders, you will never believe.”
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49 “Sir,” the official said, “come down before my child dies.”
Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
50 “Go,” said Jesus. “Your son will live.” The man took Jesus at His word and departed.
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
51 And while he was still on the way, his servants met him with the news that his boy was alive.
A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
52 So he inquired as to the hour when his son had recovered, and they told him, “The fever left him yesterday at the seventh hour.”
Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
53 Then the father realized that this was the very hour in which Jesus had told him, “Your son will live.” And he and all his household believed.
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
54 This was now the second sign that Jesus performed after coming from Judea into Galilee.
Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
