John 10
1 “Truly, truly, I tell you, whoever does not enter the sheepfold by the gate, but climbs in some other way, is a thief and a robber.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2 But the one who enters by the gate is the shepherd of the sheep.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3 The gatekeeper opens the gate for him, and the sheep listen for his voice. He calls his own sheep by name and leads them out.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4 When he has brought out all his own, he goes on ahead of them, and his sheep follow him because they know his voice.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5 But they will never follow a stranger; in fact, they will flee from him because they do not recognize his voice.”
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6 Jesus spoke to them using this illustration, but they did not understand what He was telling them.
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7 So He said to them again, “Truly, truly, I tell you, I am the gate for the sheep.
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8 All who came before Me were thieves and robbers, but the sheep did not listen to them.
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9 I am the gate. If anyone enters through Me, he will be saved. He will come in and go out and find pasture.
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10 The thief comes only to steal and kill and destroy. I have come that they may have life, and have it in all its fullness.
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11 I am the good shepherd. The good shepherd lays down His life for the sheep.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12 The hired hand is not the shepherd, and the sheep are not his own. When he sees the wolf coming, he abandons the sheep and runs away. Then the wolf pounces on them and scatters the flock.
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13 The man runs away because he is a hired servant and is unconcerned for the sheep.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14 I am the good shepherd. I know My sheep and My sheep know Me,
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15 just as the Father knows Me and I know the Father. And I lay down My life for the sheep.
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16 I have other sheep that are not of this fold. I must bring them in as well, and they will listen to My voice. Then there will be one flock and one shepherd.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17 The reason the Father loves Me is that I lay down My life in order to take it up again.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18 No one takes it from Me, but I lay it down of My own accord. I have authority to lay it down and authority to take it up again. This charge I have received from My Father.”
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19 Again there was division among the Jews because of Jesus’ message.
Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
20 Many of them said, “He is demon-possessed and insane. Why would you listen to Him?”
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21 But others replied, “These are not the words of a man possessed by a demon. Can a demon open the eyes of the blind?”
Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22 At that time the Feast of Dedication took place in Jerusalem. It was winter,
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23 and Jesus was walking in the temple courts in Solomon’s Colonnade.
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24 So the Jews gathered around Him and demanded, “How long will You keep us in suspense? If You are the Christ, tell us plainly.”
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25 “I already told you,” Jesus replied, “but you did not believe. The works I do in My Father’s name testify on My behalf.
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26 But because you are not My sheep, you refuse to believe.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27 My sheep listen to My voice; I know them, and they follow Me.
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
29 My Father who has given them to Me is greater than all. No one can snatch them out of My Father’s hand.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30 I and the Father are one.”
Én és az Atya egy vagyunk.
31 At this, the Jews again picked up stones to stone Him.
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32 But Jesus responded, “I have shown you many good works from the Father. For which of these do you stone Me?”
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33 “We are not stoning You for any good work,” said the Jews, “but for blasphemy, because You, who are a man, declare Yourself to be God.”
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34 Jesus replied, “Is it not written in your Law: ‘I have said you are gods’?
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35 If he called them gods to whom the word of God came—and the Scripture cannot be broken—
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36 then what about the One whom the Father sanctified and sent into the world? How then can you accuse Me of blasphemy for stating that I am the Son of God?
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37 If I am not doing the works of My Father, then do not believe Me.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38 But if I am doing them, even though you do not believe Me, believe the works themselves, so that you may know and understand that the Father is in Me, and I am in the Father.”
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
39 At this, they tried again to seize Him, but He escaped their grasp.
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
40 Then Jesus went back across the Jordan to the place where John had first been baptizing, and He stayed there.
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
41 Many came to Him and said, “Although John never performed a sign, everything he said about this man was true.”
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
42 And many in that place believed in Jesus.
És sokan hivének ott ő benne.
