< Job 9 >

1 Then Job answered:
Felelt Jób és mondta:
2 “Yes, I know that it is so, but how can a mortal be righteous before God?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 If one wished to contend with God, he could not answer Him one time out of a thousand.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 God is wise in heart and mighty in strength. Who has resisted Him and prospered?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 He moves mountains without their knowledge and overturns them in His anger.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 He shakes the earth from its place, so that its foundations tremble.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 He commands the sun not to shine; He seals off the stars.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 He alone stretches out the heavens and treads on the waves of the sea.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 He is the Maker of the Bear and Orion, of the Pleiades and the constellations of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 He does great things beyond searching out, and wonders without number.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Were He to pass by me, I would not see Him; were He to move, I would not recognize Him.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 If He takes away, who can stop Him? Who dares to ask Him, ‘What are You doing?’
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 God does not restrain His anger; the helpers of Rahab cower beneath Him.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 How then can I answer Him or choose my arguments against Him?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 For even if I were right, I could not answer. I could only beg my Judge for mercy.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 If I summoned Him and He answered me, I do not believe He would listen to my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 For He would crush me with a tempest and multiply my wounds without cause.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 He does not let me catch my breath, but overwhelms me with bitterness.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 If it is a matter of strength, He is indeed mighty! If it is a matter of justice, who can summon Him?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Even if I were righteous, my mouth would condemn me; if I were blameless, it would declare me guilty.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 Though I am blameless, I have no concern for myself; I despise my own life.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 It is all the same, and so I say, ‘He destroys both the blameless and the wicked.’
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 When the scourge brings sudden death, He mocks the despair of the innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 The earth is given into the hand of the wicked; He blindfolds its judges. If it is not He, then who is it?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 My days are swifter than a runner; they flee without seeing good.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 They sweep by like boats of papyrus, like an eagle swooping down on its prey.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 If I were to say, ‘I will forget my complaint and change my expression and smile,’
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I would still dread all my sufferings; I know that You will not acquit me.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 Since I am already found guilty, why should I labor in vain?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 If I should wash myself with snow and cleanse my hands with lye,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 then You would plunge me into the pit, and even my own clothes would despise me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 For He is not a man like me, that I can answer Him, that we can take each other to court.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 Nor is there a mediator between us, to lay his hand upon us both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Let Him remove His rod from me, so that His terror will no longer frighten me.
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Then I would speak without fear of Him. But as it is, I am on my own.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.

< Job 9 >