Job 6
1 Then Job replied:
Jób pedig felele, és monda:
2 “If only my grief could be weighed and placed with my calamity on the scales.
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 For then it would outweigh the sand of the seas— no wonder my words have been rash.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrows of the Almighty have pierced me; my spirit drinks in their poison; the terrors of God are arrayed against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Does a wild donkey bray over fresh grass, or an ox low over its fodder?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Is tasteless food eaten without salt, or is there flavor in the white of an egg?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 My soul refuses to touch them; they are loathsome food to me.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 If only my request were granted and God would fulfill my hope:
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 that God would be willing to crush me, to unleash His hand and cut me off!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 It still brings me comfort, and joy through unrelenting pain, that I have not denied the words of the Holy One.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 What strength do I have, that I should still hope? What is my future, that I should be patient?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Is my strength like that of stone, or my flesh made of bronze?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Is there any help within me now that success is driven from me?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 A despairing man should have the kindness of his friend, even if he forsakes the fear of the Almighty.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 But my brothers are as faithless as wadis, as seasonal streams that overflow,
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 darkened because of the ice and the inflow of melting snow,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 but ceasing in the dry season and vanishing from their channels in the heat.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Caravans turn aside from their routes; they go into the wasteland and perish.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 The caravans of Tema look for water; the travelers of Sheba hope to find it.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They are confounded because they had hoped; their arrival brings disappointment.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 For now you are of no help; you see terror, and you are afraid.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Have I ever said, ‘Give me something; offer me a bribe from your wealth;
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 deliver me from the hand of the enemy; redeem me from the grasp of the ruthless’?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Teach me, and I will be silent. Help me understand how I have erred.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 How painful are honest words! But what does your argument prove?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Do you intend to correct my words, and treat as wind my cry of despair?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 You would even cast lots for an orphan and barter away your friend.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 But now, please look at me. Would I lie to your face?
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Reconsider; do not be unjust. Reconsider, for my righteousness is at stake.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Is there iniquity on my tongue? Can my mouth not discern malice?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
