Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite replied:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 “If one ventures a word with you, will you be wearied? Yet who can keep from speaking?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Surely you have instructed many, and have strengthened their feeble hands.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Your words have steadied those who stumbled; you have braced the knees that were buckling.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 But now trouble has come upon you, and you are weary. It strikes you, and you are dismayed.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Is your reverence not your confidence, and the uprightness of your ways your hope?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Consider now, I plead: Who, being innocent, has ever perished? Or where have the upright been destroyed?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 As I have observed, those who plow iniquity and those who sow trouble reap the same.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 By the breath of God they perish, and by the blast of His anger they are consumed.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 The lion may roar, and the fierce lion may growl, yet the teeth of the young lions are broken.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The old lion perishes for lack of prey, and the cubs of the lioness are scattered.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Now a word came to me secretly; my ears caught a whisper of it.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In disquieting visions in the night, when deep sleep falls on men,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 fear and trembling came over me and made all my bones shudder.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Then a spirit glided past my face, and the hair on my body bristled.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 It stood still, but I could not discern its appearance; a form loomed before my eyes, and I heard a whispering voice:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 ‘Can a mortal be more righteous than God, or a man more pure than his Maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 If God puts no trust in His servants, and He charges His angels with error,
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 how much more those who dwell in houses of clay, whose foundations are in the dust, who can be crushed like a moth!
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 They are smashed to pieces from dawn to dusk; unnoticed, they perish forever.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Are not their tent cords pulled up, so that they die without wisdom?’
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
