Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite replied:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 “If one ventures a word with you, will you be wearied? Yet who can keep from speaking?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Surely you have instructed many, and have strengthened their feeble hands.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Your words have steadied those who stumbled; you have braced the knees that were buckling.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 But now trouble has come upon you, and you are weary. It strikes you, and you are dismayed.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Is your reverence not your confidence, and the uprightness of your ways your hope?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Consider now, I plead: Who, being innocent, has ever perished? Or where have the upright been destroyed?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 As I have observed, those who plow iniquity and those who sow trouble reap the same.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 By the breath of God they perish, and by the blast of His anger they are consumed.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 The lion may roar, and the fierce lion may growl, yet the teeth of the young lions are broken.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 The old lion perishes for lack of prey, and the cubs of the lioness are scattered.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Now a word came to me secretly; my ears caught a whisper of it.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 In disquieting visions in the night, when deep sleep falls on men,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 fear and trembling came over me and made all my bones shudder.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Then a spirit glided past my face, and the hair on my body bristled.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 It stood still, but I could not discern its appearance; a form loomed before my eyes, and I heard a whispering voice:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 ‘Can a mortal be more righteous than God, or a man more pure than his Maker?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 If God puts no trust in His servants, and He charges His angels with error,
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 how much more those who dwell in houses of clay, whose foundations are in the dust, who can be crushed like a moth!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 They are smashed to pieces from dawn to dusk; unnoticed, they perish forever.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Are not their tent cords pulled up, so that they die without wisdom?’
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
