Job 32
1 So these three men stopped answering Job, because he was righteous in his own eyes.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 This kindled the anger of Elihu son of Barachel the Buzite, of the family of Ram. He burned with anger against Job for justifying himself rather than God,
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 and he burned with anger against Job’s three friends because they had failed to refute Job, and yet had condemned him.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Now Elihu had waited to speak to Job because the others were older than he.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 But when he saw that the three men had no further reply, his anger was kindled.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 So Elihu son of Barachel the Buzite declared: “I am young in years, while you are old; that is why I was timid and afraid to tell you what I know.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I thought that age should speak, and many years should teach wisdom.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 But there is a spirit in a man, the breath of the Almighty, that gives him understanding.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 It is not only the old who are wise, or the elderly who understand justice.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore I say, ‘Listen to me; I too will declare what I know.’
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Indeed, I waited while you spoke; I listened to your reasoning; as you searched for words,
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 I paid you full attention. But no one proved Job wrong; not one of you rebutted his arguments.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 So do not claim, ‘We have found wisdom; let God, not man, refute him.’
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 But Job has not directed his words against me, and I will not answer him with your arguments.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 Job’s friends are dismayed, with no more to say; words have escaped them.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 Must I wait, now that they are silent, now that they stand and no longer reply?
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I too will answer; yes, I will declare what I know.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I am full of words, and my spirit within me compels me.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Behold, my belly is like unvented wine; it is about to burst like a new wineskin.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I must speak and find relief; I must open my lips and respond.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 I will be partial to no one, nor will I flatter any man.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I do not know how to flatter, or my Maker would remove me in an instant.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
