Job 3
1 After this, Job opened his mouth and cursed the day of his birth.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 And this is what he said:
És szóla Jób, és monda:
3 “May the day of my birth perish, and the night it was said, ‘A boy is conceived.’
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 If only that day had turned to darkness! May God above disregard it; may no light shine upon it.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 May darkness and gloom reclaim it, and a cloud settle over it; may the blackness of the day overwhelm it.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 If only darkness had taken that night away! May it not appear among the days of the year; may it never be entered in any of the months.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Behold, may that night be barren; may no joyful voice come into it.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 May it be cursed by those who curse the day — those prepared to rouse Leviathan.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 May its morning stars grow dark; may it wait in vain for daylight; may it not see the breaking of dawn.
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 For that night did not shut the doors of the womb to hide the sorrow from my eyes.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Why did I not perish at birth; why did I not die as I came from the womb?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Why were there knees to receive me, and breasts that I should be nursed?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 For now I would be lying down in peace; I would be asleep and at rest
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 with kings and counselors of the earth, who built for themselves cities now in ruins,
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 or with princes who had gold, who filled their houses with silver.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Or why was I not hidden like a stillborn child, like an infant who never sees daylight?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 There the wicked cease from raging, and there the weary find rest.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 The captives enjoy their ease; they do not hear the voice of the oppressor.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Both small and great are there, and the slave is freed from his master.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Why is light given to the miserable, and life to the bitter of soul,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 who long for death that does not come, and search for it like hidden treasure,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 who rejoice and greatly exult when they can find the grave?
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Why is life given to a man whose way is hidden, whom God has hedged in?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 I sigh when food is put before me, and my groans pour out like water.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 For the thing I feared has overtaken me, and what I dreaded has befallen me.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 I am not at ease or quiet; I have no rest, for trouble has come.”
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
