Job 29
1 And Job continued his discourse:
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 “How I long for the months gone by, for the days when God watched over me,
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 when His lamp shone above my head, and by His light I walked through the darkness,
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 when I was in my prime, when the friendship of God rested on my tent,
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 when the Almighty was still with me and my children were around me,
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 when my steps were bathed in cream and the rock poured out for me streams of oil!
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 When I went out to the city gate and took my seat in the public square,
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 the young men saw me and withdrew, and the old men rose to their feet.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 The princes refrained from speaking and covered their mouths with their hands.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 The voices of the nobles were hushed, and their tongues stuck to the roofs of their mouths.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 For those who heard me called me blessed, and those who saw me commended me,
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 because I rescued the poor who cried out and the fatherless who had no helper.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 The dying man blessed me, and I made the widow’s heart sing for joy.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I put on righteousness, and it clothed me; justice was my robe and my turban.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I served as eyes to the blind and as feet to the lame.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I was a father to the needy, and I took up the case of the stranger.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 I shattered the fangs of the unjust and snatched the prey from his teeth.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 So I thought: ‘I will die in my nest and multiply my days as the sand.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 My roots will spread out to the waters, and the dew will rest nightly on my branches.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 My glory is ever new within me, and my bow is renewed in my hand.’
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 Men listened to me with expectation, waiting silently for my counsel.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 After my words, they spoke no more; my speech settled on them like dew.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 They waited for me as for rain and drank in my words like spring showers.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 If I smiled at them, they did not believe it; the light of my countenance was precious.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I chose their course and presided as chief. So I dwelt as a king among his troops, as a comforter of the mourners.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
