Job 27
1 Job continued his discourse:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 “As surely as God lives, who has deprived me of justice— the Almighty, who has embittered my soul—
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 as long as my breath is still within me and the breath of God remains in my nostrils,
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 my lips will not speak wickedness, and my tongue will not utter deceit.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 I will never say that you are right; I will maintain my integrity until I die.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 I will cling to my righteousness and never let go. As long as I live, my conscience will not accuse me.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 May my enemy be like the wicked and my opponent like the unjust.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 For what is the hope of the godless when he is cut off, when God takes away his life?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Will God hear his cry when distress comes upon him?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Will he delight in the Almighty? Will he call upon God at all times?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 I will instruct you in the power of God. I will not conceal the ways of the Almighty.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Surely all of you have seen it for yourselves. Why then do you keep up this empty talk?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 This is the wicked man’s portion from God— the heritage the ruthless receive from the Almighty.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 Though his sons are many, they are destined for the sword; and his offspring will never have enough food.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 His survivors will be buried by the plague, and their widows will not weep for them.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Though he heaps up silver like dust and piles up a wardrobe like clay,
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 what he lays up, the righteous will wear, and his silver will be divided by the innocent.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 The house he built is like a moth’s cocoon, like a hut set up by a watchman.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 He lies down wealthy, but will do so no more; when he opens his eyes, all is gone.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Terrors overtake him like a flood; a tempest sweeps him away in the night.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 The east wind carries him away, and he is gone; it sweeps him out of his place.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 It hurls itself against him without mercy as he flees headlong from its power.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 It claps its hands at him and hisses him out of his place.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
