Job 24
1 “Why does the Almighty not reserve times for judgment? Why may those who know Him never see His days?
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 Men move boundary stones; they pasture stolen flocks.
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 They drive away the donkey of the fatherless and take the widow’s ox in pledge.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 They push the needy off the road and force all the poor of the land into hiding.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Indeed, like wild donkeys in the desert, the poor go to work foraging for food; the wasteland is food for their children.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 They gather fodder in the fields and glean the vineyards of the wicked.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 Without clothing, they spend the night naked; they have no covering against the cold.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 Drenched by mountain rains, they huddle against the rocks for want of shelter.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 The fatherless infant is snatched from the breast; the nursing child of the poor is seized for a debt.
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 Without clothing, they wander about naked. They carry the sheaves, but still go hungry.
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 They crush olives within their walls; they tread the winepresses, but go thirsty.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 From the city, men groan, and the souls of the wounded cry out, yet God charges no one with wrongdoing.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 Then there are those who rebel against the light, not knowing its ways or staying on its paths.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 When daylight is gone, the murderer rises to kill the poor and needy; in the night he is like a thief.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 The eye of the adulterer watches for twilight. Thinking, ‘No eye will see me,’ he covers his face.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 In the dark they dig through houses; by day they shut themselves in, never to experience the light.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 For to them, deep darkness is their morning; surely they are friends with the terrors of darkness!
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 They are but foam on the surface of the water; their portion of the land is cursed, so that no one turns toward their vineyards.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
19 As drought and heat consume the melting snow, so Sheol steals those who have sinned. (Sheol h7585)
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 The womb forgets them; the worm feeds on them; they are remembered no more. So injustice is like a broken tree.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 They prey on the barren and childless, and show no kindness to the widow.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 Yet by His power, God drags away the mighty; though rising up, they have no assurance of life.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 He gives them a sense of security, but His eyes are on their ways.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 They are exalted for a moment, then they are gone; they are brought low and gathered up like all others; they are cut off like heads of grain.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 If this is not so, then who can prove me a liar and reduce my words to nothing?”
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
