Job 24
1 “Why does the Almighty not reserve times for judgment? Why may those who know Him never see His days?
Miért nincsenek eltéve a Mindenható által idők s ismerői nem láthatják meg az ő napjait?
2 Men move boundary stones; they pasture stolen flocks.
Határokat tolnak el, nyájat raboltak s legeltették.
3 They drive away the donkey of the fatherless and take the widow’s ox in pledge.
Árvák szamarát elhajtják, zálogul veszik özvegy marháját.
4 They push the needy off the road and force all the poor of the land into hiding.
Az útról elhajtják a szűkölködőket, egyaránt elbújtak az ország szegényei.
5 Indeed, like wild donkeys in the desert, the poor go to work foraging for food; the wasteland is food for their children.
Lám, akár vadszamarak a pusztákban, kimentek dolgukra az eledelt keresve: sivatag neki kenyere a gyermekek számára.
6 They gather fodder in the fields and glean the vineyards of the wicked.
A mezőn learatják abrakjukat s tallóznak a gonosznak szőlőjében.
7 Without clothing, they spend the night naked; they have no covering against the cold.
Meztelenül hálnak, öltözet híján s nincs takarójuk a hidegben;
8 Drenched by mountain rains, they huddle against the rocks for want of shelter.
hegyek záporától átáznak s menedék híján sziklát ölelnek.
9 The fatherless infant is snatched from the breast; the nursing child of the poor is seized for a debt.
Emlőtől elrabolják az árvát s a mi rajta van a szegényen, zálogul veszik;
10 Without clothing, they wander about naked. They carry the sheaves, but still go hungry.
meztelenül járnak öltözet híján s éhesen hordanak kévét.
11 They crush olives within their walls; they tread the winepresses, but go thirsty.
Falaik között olajat készítenek, a présházakban sajtoltak és szomjaztak.
12 From the city, men groan, and the souls of the wounded cry out, yet God charges no one with wrongdoing.
A városból emberek hörögnek, a megöltek lelke könyörög és Isten ügyet sem vet a fonákságára.
13 Then there are those who rebel against the light, not knowing its ways or staying on its paths.
Azok vannak a világosság ellen lázadók közt, nem ismerték fel útjait s nem laktak ösvényein.
14 When daylight is gone, the murderer rises to kill the poor and needy; in the night he is like a thief.
Virradatra fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan lesz mint a tolvaj.
15 The eye of the adulterer watches for twilight. Thinking, ‘No eye will see me,’ he covers his face.
A házasságtörő szeme leste az alkonyatot, mondván nem pillant meg engem szem, és leplet tesz arczára.
16 In the dark they dig through houses; by day they shut themselves in, never to experience the light.
Sötétben betörnek házakba, nappal elzárták magukat, nem ismerik a világosságot;
17 For to them, deep darkness is their morning; surely they are friends with the terrors of darkness!
mert egyaránt reggel nekik a vakhomály, mert ismerik a vakhomály rémségeit.
18 They are but foam on the surface of the water; their portion of the land is cursed, so that no one turns toward their vineyards.
Gyorsan eltűnik a víz színén, átkozott a birtokuk az országban, nem fordul a szőlők útjára.
19 As drought and heat consume the melting snow, so Sheol steals those who have sinned. (Sheol h7585)
Szárazság meg hőség elrabolják a hó vízét, az alvilág azokat, kik vétkeztek. (Sheol h7585)
20 The womb forgets them; the worm feeds on them; they are remembered no more. So injustice is like a broken tree.
Elfelejti őt az anyaméh, édesnek találja a féreg; többé nem emlékeznek rá, s mint a fa, megtöretik a jogtalanság:
21 They prey on the barren and childless, and show no kindness to the widow.
a ki kifosztja a magtalan nőt, ki nem szül, s az özveggyel nem tesz jót.
22 Yet by His power, God drags away the mighty; though rising up, they have no assurance of life.
Ereje által tartós életű a hatalmas, fennmarad, bár nem bízik életében.
23 He gives them a sense of security, but His eyes are on their ways.
Megadja neki, hogy bizton támaszkodik, és szemei rajta vannak útjaikon.
24 They are exalted for a moment, then they are gone; they are brought low and gathered up like all others; they are cut off like heads of grain.
Emelkedtek, kevés még s nincsenek, aláhanyatlottak, mint minden elkapatnak s mint kalász feje levágatnak.
25 If this is not so, then who can prove me a liar and reduce my words to nothing?”
S ha nem így van, ki hazudtol meg engem, hogy semmivé tegye szavamat?
