Job 21
1 Then Job answered:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Listen carefully to my words; let this be your consolation to me.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Bear with me while I speak; then, after I have spoken, you may go on mocking.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Is my complaint against a man? Then why should I not be impatient?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Look at me and be appalled; put your hand over your mouth.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 When I remember, terror takes hold, and my body trembles in horror.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Why do the wicked live on, growing old and increasing in power?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Their descendants are established around them, and their offspring before their eyes.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Their homes are safe from fear; no rod of punishment from God is upon them.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Their bulls breed without fail; their cows bear calves and do not miscarry.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 They send forth their little ones like a flock; their children skip about,
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 singing to the tambourine and lyre and making merry at the sound of the flute.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Yet they say to God: ‘Leave us alone! For we have no desire to know Your ways.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Who is the Almighty, that we should serve Him, and what would we gain if we pray to Him?’
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Still, their prosperity is not in their own hands, so I stay far from the counsel of the wicked.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How often is the lamp of the wicked put out? Does disaster come upon them? Does God, in His anger, apportion destruction?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Are they like straw before the wind, like chaff swept away by a storm?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 It is said that God lays up one’s punishment for his children. Let God repay the man himself, so he will know it.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Let his eyes see his own destruction; let him drink for himself the wrath of the Almighty.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 For what does he care about his household after him, when the number of his months has run out?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Can anyone teach knowledge to God, since He judges those on high?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 One man dies full of vigor, completely secure and at ease.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 His body is well nourished, and his bones are rich with marrow.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Yet another man dies in the bitterness of his soul, having never tasted prosperity.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 But together they lie down in the dust, and worms cover them both.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Behold, I know your thoughts full well, the schemes by which you would wrong me.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 For you say, ‘Where now is the nobleman’s house, and where are the tents in which the wicked dwell?’
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Have you never asked those who travel the roads? Do you not accept their reports?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Indeed, the evil man is spared from the day of calamity, delivered from the day of wrath.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Who denounces his behavior to his face? Who repays him for what he has done?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 He is carried to the grave, and watch is kept over his tomb.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 The clods of the valley are sweet to him; everyone follows behind him, and those before him are without number.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 So how can you comfort me with empty words? For your answers remain full of falsehood.”
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
