Job 21
1 Then Job answered:
Felelt Jób és mondta:
2 “Listen carefully to my words; let this be your consolation to me.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Bear with me while I speak; then, after I have spoken, you may go on mocking.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Is my complaint against a man? Then why should I not be impatient?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Look at me and be appalled; put your hand over your mouth.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 When I remember, terror takes hold, and my body trembles in horror.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Why do the wicked live on, growing old and increasing in power?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Their descendants are established around them, and their offspring before their eyes.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Their homes are safe from fear; no rod of punishment from God is upon them.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Their bulls breed without fail; their cows bear calves and do not miscarry.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 They send forth their little ones like a flock; their children skip about,
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 singing to the tambourine and lyre and making merry at the sound of the flute.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Yet they say to God: ‘Leave us alone! For we have no desire to know Your ways.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Who is the Almighty, that we should serve Him, and what would we gain if we pray to Him?’
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Still, their prosperity is not in their own hands, so I stay far from the counsel of the wicked.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How often is the lamp of the wicked put out? Does disaster come upon them? Does God, in His anger, apportion destruction?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Are they like straw before the wind, like chaff swept away by a storm?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 It is said that God lays up one’s punishment for his children. Let God repay the man himself, so he will know it.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Let his eyes see his own destruction; let him drink for himself the wrath of the Almighty.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 For what does he care about his household after him, when the number of his months has run out?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Can anyone teach knowledge to God, since He judges those on high?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 One man dies full of vigor, completely secure and at ease.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 His body is well nourished, and his bones are rich with marrow.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Yet another man dies in the bitterness of his soul, having never tasted prosperity.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 But together they lie down in the dust, and worms cover them both.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Behold, I know your thoughts full well, the schemes by which you would wrong me.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 For you say, ‘Where now is the nobleman’s house, and where are the tents in which the wicked dwell?’
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Have you never asked those who travel the roads? Do you not accept their reports?
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Indeed, the evil man is spared from the day of calamity, delivered from the day of wrath.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Who denounces his behavior to his face? Who repays him for what he has done?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 He is carried to the grave, and watch is kept over his tomb.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 The clods of the valley are sweet to him; everyone follows behind him, and those before him are without number.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 So how can you comfort me with empty words? For your answers remain full of falsehood.”
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
