< Job 18 >

1 Then Bildad the Shuhite replied:
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 “How long until you end these speeches? Show some sense, and then we can talk.
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3 Why are we regarded as cattle, as stupid in your sight?
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 You who tear yourself in anger— should the earth be forsaken on your account, or the rocks be moved from their place?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5 Indeed, the lamp of the wicked is extinguished; the flame of his fire does not glow.
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6 The light in his tent grows dark, and the lamp beside him goes out.
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 His vigorous stride is shortened, and his own schemes trip him up.
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8 For his own feet lead him into a net, and he wanders into its mesh.
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 A trap seizes his heel; a snare grips him.
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10 A noose is hidden in the ground, and a trap lies in his path.
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11 Terrors frighten him on every side and harass his every step.
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12 His strength is depleted, and calamity is ready at his side.
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 It devours patches of his skin; the firstborn of death devours his limbs.
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 He is torn from the shelter of his tent and is marched off to the king of terrors.
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15 Fire resides in his tent; burning sulfur rains down on his dwelling.
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 The roots beneath him dry up, and the branches above him wither away.
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17 The memory of him perishes from the earth, and he has no name in the land.
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 He is driven from light into darkness and is chased from the inhabited world.
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19 He has no offspring or posterity among his people, no survivor where he once lived.
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20 Those in the west are appalled at his fate, while those in the east tremble in horror.
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21 Surely such is the dwelling of the wicked and the place of one who does not know God.”
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

< Job 18 >