Job 18
1 Then Bildad the Shuhite replied:
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 “How long until you end these speeches? Show some sense, and then we can talk.
Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
3 Why are we regarded as cattle, as stupid in your sight?
Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
4 You who tear yourself in anger— should the earth be forsaken on your account, or the rocks be moved from their place?
Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
5 Indeed, the lamp of the wicked is extinguished; the flame of his fire does not glow.
Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
6 The light in his tent grows dark, and the lamp beside him goes out.
Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
7 His vigorous stride is shortened, and his own schemes trip him up.
Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
8 For his own feet lead him into a net, and he wanders into its mesh.
Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
9 A trap seizes his heel; a snare grips him.
sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
10 A noose is hidden in the ground, and a trap lies in his path.
a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
11 Terrors frighten him on every side and harass his every step.
Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
12 His strength is depleted, and calamity is ready at his side.
Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
13 It devours patches of his skin; the firstborn of death devours his limbs.
Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
14 He is torn from the shelter of his tent and is marched off to the king of terrors.
Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
15 Fire resides in his tent; burning sulfur rains down on his dwelling.
Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
16 The roots beneath him dry up, and the branches above him wither away.
Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
17 The memory of him perishes from the earth, and he has no name in the land.
Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
18 He is driven from light into darkness and is chased from the inhabited world.
Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
19 He has no offspring or posterity among his people, no survivor where he once lived.
Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
20 Those in the west are appalled at his fate, while those in the east tremble in horror.
Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
21 Surely such is the dwelling of the wicked and the place of one who does not know God.”
Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.
