Job 16
1 Then Job answered:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “I have heard many things like these; miserable comforters are you all.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Is there no end to your long-winded speeches? What provokes you to continue testifying?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 I could also speak like you if you were in my place; I could heap up words against you and shake my head at you.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 But I would encourage you with my mouth, and the consolation of my lips would bring relief.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Even if I speak, my pain is not relieved, and if I hold back, how will it go away?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Surely He has now exhausted me; You have devastated all my family.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 You have bound me, and it has become a witness; my frailty rises up and testifies against me.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 His anger has torn me and opposed me; He gnashes His teeth at me. My adversary pierces me with His eyes.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 They open their mouths against me and strike my cheeks with contempt; they join together against me.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 God has delivered me to unjust men; He has thrown me to the clutches of the wicked.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 I was at ease, but He shattered me; He seized me by the neck and crushed me. He has set me up as His target;
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 His archers surround me. He pierces my kidneys without mercy and spills my gall on the ground.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 He breaks me with wound upon wound; He rushes me like a mighty warrior.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 I have sewn sackcloth over my skin; I have buried my horn in the dust.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My face is red with weeping, and deep shadows ring my eyes;
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 yet my hands are free of violence and my prayer is pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 O earth, do not cover my blood; may my cry for help never be laid to rest.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Even now my witness is in heaven, and my advocate is on high.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 My friends are my scoffers as my eyes pour out tears to God.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Oh, that a man might plead with God as he pleads with his neighbor!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 For when only a few years are past I will go the way of no return.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
