Ezekiel 2
1 “Son of man,” He said to me, “stand up on your feet and I will speak to you.”
És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.
2 And as He spoke to me, the Spirit entered me and set me on my feet, and I heard Him speaking to me.
És lélek jöve én belém, a mint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, a ki szól vala nékem.
3 “Son of man,” He said to me, “I am sending you to the Israelites, to a rebellious nation that has rebelled against Me. To this very day they and their fathers have rebelled against Me.
És mondá nékem: Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, a kik pártot ütöttek ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig.
4 They are obstinate and stubborn children. I am sending you to them, and you are to say to them, ‘This is what the Lord GOD says.’
A kemény orczájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten!
5 And whether they listen or refuse to listen—for they are a rebellious house—they will know that a prophet has been among them.
Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük.
6 But you, son of man, do not be afraid of them or their words. Do not be afraid, though briers and thorns surround you, and you dwell among scorpions. Do not be afraid of their words or dismayed by their presence, though they are a rebellious house.
Te pedig, embernek fia, ne félj tőlök, és az ő beszédöktől se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédöktől ne félj, orczájoktól ne rettegj, mert ők pártos ház.
7 But speak My words to them, whether they listen or refuse to listen, for they are rebellious.
És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház.
8 And you, son of man, listen to what I tell you. Do not be rebellious like that rebellious house. Open your mouth and eat what I give you.”
Te pedig, embernek fia, halld meg a mit én néked szólok. Ne légy pártos mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, a mit én adok néked.
9 Then I looked and saw a hand reaching out to me, and in it was a scroll,
És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala.
10 which He unrolled before me. And written on the front and back of it were words of lamentation, mourning, and woe.
És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elől és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók.
