Deuteronomy 1
1 These are the words that Moses spoke to all Israel in the wilderness east of the Jordan—in the Arabah opposite Suph—between Paran and Tophel, Laban, Hazeroth, and Dizahab.
Ezek a szavak, amelyekkel szólott Mózes egész Izraelhez a Jordánon innen, a pusztában, a síkságon, a nádastengerrel szemben, Poron meg Tófel és Lovon meg Cháczérósz és Di-Zohov között.
2 It is an eleven-day journey from Horeb to Kadesh-barnea by way of Mount Seir.
Tizenegy napi út a Chórebtól, a Széir hegye felé Kádes-Bárneáig.
3 In the fortieth year, on the first day of the eleventh month, Moses proclaimed to the Israelites all that the LORD had commanded him concerning them.
És volt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap elsején, szólt Mózes Izrael fiaihoz mind aszerint, amint az Örökkévaló parancsolta neki az ő számukra;
4 This was after he had defeated Sihon king of the Amorites, who lived in Heshbon, and then at Edrei had defeated Og king of Bashan, who lived in Ashtaroth.
miután megverte Szichónt, az Emóri királyát; aki Chesbónban lakott és Ógot, Boson királyát, aki lakott Ástorószban, Edreiben,
5 On the east side of the Jordan in the land of Moab, Moses began to explain this law, saying:
A Jordánon innen; Móáb országában kezdte Mózes magyarázni ezt a tant, mondván:
6 The LORD our God said to us at Horeb: “You have stayed at this mountain long enough.
Az Örökkévaló, a mi Istenünk szólt hozzánk a Chóreben, mondván: Eleget laktatok már a hegy alatt.
7 Resume your journey and go to the hill country of the Amorites; go to all the neighboring peoples in the Arabah, in the hill country, in the foothills, in the Negev, and along the seacoast to the land of the Canaanites and to Lebanon, as far as the great River Euphrates.
Forduljatok meg és vonuljatok és menjetek az Emóri hegyéhez és minden szomszédjaihoz a síkságon, a hegyen, az alföldön, a déli vidéken és a tenger partján, a Kanaáni országába, a Libánónra, a nagy folyamig, a Perosz folyamig.
8 See, I have placed the land before you. Enter and possess the land that the LORD swore He would give to your fathers Abraham, Isaac, and Jacob, and to their descendants after them.”
Lásd, elétek adtam az országot, menjetek be és foglaljátok el, az országot, melyről megesküdött őseiteknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja és magzatuknak utánuk.
9 At that time I said to you, “I cannot carry the burden for you alone.
És szóltam hozzátok abban az időben, mondván: Nem bírlak egymagam vinni benneteket.
10 The LORD your God has multiplied you, so that today you are as numerous as the stars in the sky.
Az Örökkévaló, a ti Istenetek megsokasított benneteket, és íme ti ma annyian vagytok, mint az ég csillagai sokaságra nézve.
11 May the LORD, the God of your fathers, increase you a thousand times over and bless you as He has promised.
Az Örökkévaló; őseitek Istene tegyen hozzátok ezerszer annyit, mint vagytok és áldjon meg benneteket, amint szólt felőletek.
12 But how can I bear your troubles, burdens, and disputes all by myself?
Hogy vigyem egymagam fáradalmatokat, terheteket és pörlekedésteket?
13 Choose for yourselves wise, understanding, and respected men from each of your tribes, and I will appoint them as your leaders.”
Adjatok közületek bölcs férfiakat és értelmeseket és ismereteseket törzseitek szerint, és én teszem azokat fölétek.
14 And you answered me and said, “What you propose to do is good.”
Ti feleltetek nekem és mondtátok: Jó a dolog, amiről szóltál, hogy megteszed.
15 So I took the leaders of your tribes, wise and respected men, and appointed them as leaders over you—as commanders of thousands, of hundreds, of fifties, and of tens, and as officers for your tribes.
Vettem tehát törzseitek fejeit, bölcs férfiakat és ismereteseket és tettem őket fejekké fölétek, ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé, meg felügyelőkké törzseitek szerint.
16 At that time I charged your judges: “Hear the disputes between your brothers, and judge fairly between a man and his brother or a foreign resident.
És megparancsoltam bíráitoknak abban az időben, mondván: Hallgassátok meg testvéreiteket és ítéljetek igazsággal ember és társa közt, meg az ő idegené közt.
17 Show no partiality in judging; hear both small and great alike. Do not be intimidated by anyone, for judgment belongs to God. And bring to me any case too difficult for you, and I will hear it.”
Ne ismerjetek tekintélyt az ítéletben, a kicsinyt, mint a nagyot hallgassátok meg, ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené; amely dolog pedig nehéz nektek; azt hozzátok elém, hogy meghallgassam.
18 And at that time I commanded you all the things you were to do.
És megparancsoltam nektek abban az időben mind a dolgokat, melyeket megtegyetek.
19 And just as the LORD our God had commanded us, we set out from Horeb and went toward the hill country of the Amorites, through all the vast and terrifying wilderness you have seen. When we reached Kadesh-barnea,
Mi elvonultunk a Chórebtől és végigmentünk eme egész, nagy és félelmetes pusztán, melyet láttatok, az Emóri hegye felé, amint parancsolta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk és elérkeztünk Kádes-Barneáig.
20 I said: “You have reached the hill country of the Amorites, which the LORD our God is giving us.
És mondtam nektek: Elérkeztetek az Emóri hegyéig, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nekünk ad.
21 See, the LORD your God has placed the land before you. Go up and take possession of it as the LORD, the God of your fathers, has told you. Do not be afraid or discouraged.”
Lásd, elédadta az Örökkévaló, a te Istened az országot, menj föl, foglald el, amint szólt az Örökkévaló, őseid Istene hozzád; ne félj és ne csüggedj!
22 Then all of you approached me and said, “Let us send men ahead of us to search out the land and bring us word of what route to follow and which cities to enter.”
Akkor odaléptetek hozzám mindnyájan és mondtátok: Hadd küldjünk férfiakat magunk előtt, hogy kikémleljék nekünk az országot és hozzanak nekünk feleletet az út felől, amelyen fölmegyünk és a városok felől, amelyekhez elérkezünk.
23 The plan seemed good to me, so I selected twelve men from among you, one from each tribe.
Jónak tetszett szemeimben a dolog, vettem közületek tizenkét férfiút, egy férfiút törzsenként.
24 They left and went up into the hill country, and came to the Valley of Eshcol and spied out the land.
Ők megfordultak és fölmentek a hegyre, elérkeztek Eskól völgyéig és kikémlelték azt.
25 They took some of the fruit of the land in their hands, carried it down to us, and brought us word: “It is a good land that the LORD our God is giving us.”
Vettek kezükbe az ország gyümölcséből és lehozták nekünk; és hoztak nekünk feleletet és mondták: Jó az ország, melyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nekünk ad.
26 But you were unwilling to go up; you rebelled against the command of the LORD your God.
De ti nem akartatok fölmenni és ellenszegültetek az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsának.
27 You grumbled in your tents and said, “Because the LORD hates us, He has brought us out of the land of Egypt to deliver us into the hand of the Amorites to be annihilated.
Zúgolódtatok sátraitokban és mondtátok: Mert gyűlölt bennünket az Örökkévaló, azért vezetett ki bennünket Egyiptom országából, hogy adjon minket az Emóri kezébe, hogy elpusztítson bennünket.
28 Where can we go? Our brothers have made our hearts melt, saying: ‘The people are larger and taller than we are; the cities are large, with walls up to the heavens. We even saw the descendants of the Anakim there.’”
Hová menjünk mi föl? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és hatalmasabb nép az nálunknál, a városok nagyok és az égig megerősítve, meg az ánokiták fiait is láttuk ott.
29 So I said to you: “Do not be terrified or afraid of them!
És mondtam nektek: Ne ijedjetek meg és ne féljetek tőlük.
30 The LORD your God, who goes before you, will fight for you, just as you saw Him do for you in Egypt
Az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki jár előttetek, ő harcol majd értetek, mind aszerint, mint cselekedett veletek Egyiptomban szemeitek láttára,
31 and in the wilderness, where the LORD your God carried you, as a man carries his son, all the way by which you traveled until you reached this place.”
meg a pusztában, amelyet láttál, hogy vitt téged az Örökkévaló, a te Istened, amint viszi valaki az ő fiát, az egész úton, amelyen jártatok, míg elérkeztetek erre a helyre.
32 But in spite of all this, you did not trust the LORD your God,
De ebben a dologban nem hittetek az Örökkévalóban, a ti Istenetekben,
33 who went before you on the journey, in the fire by night and in the cloud by day, to seek out a place for you to camp and to show you the road to travel.
aki jár előttetek az úton, hogy kikémleljen nektek helyet, ahol táborozzatok, tűzben éjjel, hogy mutassa nektek az utat, amelyen menjetek, és felhőben nappal.
34 When the LORD heard your words, He grew angry and swore an oath, saying,
És az Örökkévaló meghallotta szavaitok hangját, megharagudott és megesküdött, mondván:
35 “Not one of the men of this evil generation shall see the good land I swore to give your fathers,
Nem fogja látni egy sem a férfiak közül, ez a gonosz nemzedék, a jó országot, melyről megesküdtem, hogy őseiteknek adom,
36 except Caleb son of Jephunneh. He will see it, and I will give him and his descendants the land on which he has set foot, because he followed the LORD wholeheartedly.”
kivéve Kálebet, Jefune fiát; ő fogja látni, neki adom a földet, ahol járt és fiának, mivelhogy teljesen járt az Örökkévaló után.
37 The LORD was also angry with me on your account, and He said, “Not even you shall enter the land.
Rám is megharagudott az Örökkévaló miattatok, mondván: Te sem fogsz oda, bemenni.
38 Joshua son of Nun, who stands before you, will enter it. Encourage him, for he will enable Israel to inherit the land.
Józsua, Nún fia, ki előtted áll, ő megy oda be, őt bátorítsd, mert ő fogja birtokba adni Izraelnek
39 And the little ones you said would become captives—your children who on that day did not know good from evil—will enter the land that I will give them, and they will possess it.
Gyermekeitek pedig, akikről mondtátok, martalékká lesznek és fiaitok, akik még nem ismerik ma a jót és a rosszat, ők mennek oda be; nekik adom és ők fogják azt elfoglalni.
40 But you are to turn back and head for the wilderness along the route to the Red Sea.”
Ti pedig forduljatok meg és vonuljatok a pusztába a nádastenger felé.
41 “We have sinned against the LORD,” you replied. “We will go up and fight, as the LORD our God has commanded us.” Then each of you put on his weapons of war, thinking it easy to go up into the hill country.
De ti feleltetek és mondtátok nekem Vétkeztünk az Örökkévaló ellen, mi föl akarunk menni, hagy harcoljunk mind aszerint, amint parancsolta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk; felkötöttétek, kiki az ő harci eszközeit és készek voltatok fölmenni a hegyre.
42 But the LORD said to me, “Tell them not to go up and fight, for I am not with you to keep you from defeat by your enemies.”
De az Örökkévaló mondta nekem: Mondd nekik: Ne menjetek föl és ne harcoljatok, mert én nem vagyok közepettetek, hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt.
43 So I spoke to you, but you would not listen. You rebelled against the command of the LORD and presumptuously went up into the hill country.
És szóltam hozzátok, de ti nem hallgattatok rám és ellenszegültetek az Örökkévaló parancsának, dacoltatok és fölmentetek a hegyre.
44 Then the Amorites who lived in the hills came out against you and chased you like a swarm of bees. They routed you from Seir all the way to Hormah.
Akkor kijött az Emóri, aki azon a hegyen lakott, elétek és üldöztek benneteket, mint a méhek teszik, és szétvertek benneteket Széirben egész Chormoig.
45 And you returned and wept before the LORD, but He would not listen to your voice or give ear to you.
És visszatértetek és sírtatok az Örökkévaló színe előtt, de az Örökkévaló nem hallgatta meg szavatokat és nem figyelt rátok.
46 For this reason you stayed in Kadesh for a long time—a very long time.
És maradtatok Kádesben sok ideig, amennyi ideig maradtatok.
