1 Samuel 7
1 Then the men of Kiriath-jearim came for the ark of the LORD and took it into Abinadab’s house on the hill. And they consecrated his son Eleazar to guard the ark of the LORD.
S eljöttek Kirját – Jeárim emberei és fölvitték az Örökkévaló ládáját és bevitték azt Abínádáb házába a dombon; Eleázárt, a fiát pedig fölszentelték, hogy őrizze az Örökkévaló ládáját.
2 And from that day a long time passed, twenty years in all, as the ark remained at Kiriath-jearim. And all the house of Israel mourned and sought after the LORD.
És volt azon nap óta, melyen a láda Kirját-Jeárimban állt, eltelt sok idő – volt ugyanis húsz esztendő – akkor vágyakozott Izrael egész háza az Örökkévaló után.
3 Then Samuel said to all the house of Israel, “If you are returning to the LORD with all your hearts, then rid yourselves of the foreign gods and Ashtoreths among you, prepare your hearts for the LORD, and serve Him only. And He will deliver you from the hand of the Philistines.”
És szólt Sámuel Izrael egész házához, mondván: Ha egész szívetekkel akartok visszatérni az Örökkévalóhoz, távolítsátok el az idegen isteneket közületek meg az Astóreteket; szilárdítsátok meg szíveteket megtérve az Örökkévalóhoz és őt szolgáljátok egyedül, hogy megmentsen titeket a filiszteusok kezéből.
4 So the Israelites put away the Baals and Ashtoreths and served only the LORD.
S eltávolították Izrael fiai a Báalokat és az Astóreteket és szolgálták az Örökkévalót egyedül.
5 Then Samuel said, “Gather all Israel to Mizpah, and I will pray to the LORD on your behalf.”
És mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izraelt Micpába, s majd imádkozom értetek az Örökkévalóhoz.
6 When they had gathered at Mizpah, they drew water and poured it out before the LORD. On that day they fasted, and there they confessed, “We have sinned against the LORD.” And Samuel judged the Israelites at Mizpah.
Összegyűltek tehát Miczpába, merítettek vizet és kiöntötték az Örökkévaló színe előtt, böjtöltek ama napon és mondták ott: Vétkeztünk az Örökkévaló ellen! És ítéletet tartott Sámuel Izrael fiai fölött Miczpában.
7 When the Philistines heard that the Israelites had gathered at Mizpah, their rulers marched up toward Israel. And when the Israelites learned of this, they feared the Philistines
Midőn meghallották a filiszteusok, hogy összegyűltek Izrael fiai Miczpába, fölvonultak a filiszteusok fejedelmei Izrael ellen; Izrael fiai meghallották és féltek a filiszteusoktól.
8 and said to Samuel, “Do not stop crying out to the LORD our God for us, that He may save us from the hand of the Philistines.”
Ekkor szóltak Izrael fiai Sámuelhez: Meg ne szűnjél értünk kiáltani az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, hogy megsegítsen a filiszteusok kezéből.
9 Then Samuel took a suckling lamb and offered it as a whole burnt offering to the LORD. He cried out to the LORD on behalf of Israel, and the LORD answered him.
Erre vett Sámuel egy szopós bárányt és bemutatta égőáldozatul egészen az Örökkévalónak; és kiáltott Sámuel az Örökkévalóhoz Izraelért s meghallgatta őt az Örökkévaló.
10 As the Philistines drew near to fight against Israel, Samuel was sacrificing the burnt offering. But that day the LORD thundered loudly against the Philistines and threw them into such confusion that they fled before Israel.
Sámuel épen bemutatta az égőáldozatot, amidőn a filiszteusok közeledtek harcra Izrael ellen; s dörögtetett az Örökkévaló ama napon nagy hanggal a filiszteusokra és megzavarta őket, és megverettek Izrael előtt.
11 Then the men of Israel charged out of Mizpah and pursued the Philistines, striking them down all the way to an area below Beth-car.
Kivonultak Izrael emberei Miczpából, üldözték a filiszteusokat és megverték őket Bét-Kár aljáig.
12 Afterward, Samuel took a stone and set it up between Mizpah and Shen. He named it Ebenezer, saying, “Thus far the LORD has helped us.”
Ekkor vett Sámuel egy követ, elhelyezte Miczpá és Sén között és így nevezte el: Ében Háézer; mondta ugyanis: Idáig segített minket az Örökkévaló.
13 So the Philistines were subdued, and they stopped invading the territory of Israel. And the hand of the LORD was against the Philistines all the days of Samuel.
S megalázkodtak a filiszteusok és többé nem is mentek be Izrael határába; és volt az Örökkévaló keze a filiszteusok ellen Sámuel minden napjaiban.
14 The cities from Ekron to Gath, which the Philistines had taken, were restored to Israel, who also delivered the surrounding territory from the hand of the Philistines. And there was peace between the Israelites and the Amorites.
És visszakerültek azon városok, melyeket Izraeltől elvettek volt a filiszteusok, Izraelhez, Ekróntól Gátig; s határukat is kiszabadította Izrael a filiszteusok kezéből; és béke volt Izrael és az emóri közt.
15 So Samuel judged Israel all the days of his life.
Bírája volt Sámuel Izraelnek élete mindennapjaiban.
16 Every year he would go on a circuit from Bethel to Gilgal to Mizpah, judging Israel in all these places.
Menni szokott évről évre, körüljárt Bét-Élbe, Gilgálba és Miczpába, és ítéletet tartott Izrael fölött mind e helyeken.
17 Then he would return to Ramah because his home was there, and there he judged Israel and built an altar to the LORD.
Vissza pedig Rámába tért, mert ott volt a háza és ott bírája volt Izraelnek. És épített ott oltárt az Örökkévalónak.
