1 Samuel 18
1 After David had finished speaking with Saul, the souls of Jonathan and David were knit together, and Jonathan loved him as himself.
És volt, amint elvégezte beszédjét Sáullal, Jónátán lelke hozzá volt kötve Dávid lelkéhez; szerette őt Jónátán, mint lelkét.
2 And from that day Saul kept David with him and did not let him return to his father’s house.
És vette őt Sául ama napon és nem engedte visszatérnie atyja házába.
3 Then Jonathan made a covenant with David because he loved him as himself.
És kötött Jónátán szövetséget Dáviddal, mivel szerette őt mint a lelkét.
4 And Jonathan removed the robe he was wearing and gave it to David, along with his tunic, his sword, his bow, and his belt.
Levetette magáról Jónátán a köpenyt, mely rajta volt és odaadta Dávidnak, meg ruháit, kardját is, íját is, övét is.
5 So David marched out and prospered in everything Saul sent him to do, and Saul set him over the men of war. And this was pleasing in the sight of all the people, and of Saul’s officers as well.
És midőn kivonult Dávid, bármerre küldte őt Sául, boldogult, és tette őt Sául a harcosok fölé; és kedves volt az egész nép szemeiben és Sául szolgáinak szemeiben is.
6 As the troops were returning home after David had killed the Philistine, the women came out of all the cities of Israel to meet King Saul with singing and dancing, with joyful songs, and with tambourines and other instruments.
Történt pedig, mikor megjöttek, mikor visszatért Dávid megvervén a filiszteust, kivonultak az asszonyok, mind az Izrael városaiból, énekelve és táncolva Sául király elejébe, dobokkal, örömmel és hangszerekkel.
7 And as the women danced, they sang out: “Saul has slain his thousands, and David his tens of thousands.”
És megszólaltak a játszó asszonyok és mondták: Megverte Sául a maga ezreit, Dávid meg a tízezreit.
8 And Saul was furious and resented this song. “They have ascribed tens of thousands to David,” he said, “but only thousands to me. What more can he have but the kingdom?”
De bosszúságára volt ez Sáulnak nagyon és rossznak tetszett szemeiben ez a dolog és mondta: Adtak Dávidnak tízezreket, nekem pedig adták az ezreket – még csak a királyságot neki!
9 And from that day forward Saul kept a jealous eye on David.
És irigy szemmel nézte Sául Dávidot azon napon túl.
10 The next day a spirit of distress sent from God came upon Saul, and he prophesied inside the house while David played the harp as usual. Now Saul was holding a spear,
Volt másnap, rászökött Istennek egy gonosz szelleme Sáulra, és prófétázott a házban, Dávid pedig hárfázott kezével, mint minden napon; és a dárda Sául kezében volt.
11 and he hurled it, thinking, “I will pin David to the wall.” But David eluded him twice.
Ekkor hajította Sául a dárdát és mondta: Hadd szegezem Dávidot a falhoz; de Dávid kitért előle kétszer.
12 So Saul was afraid of David, because the LORD was with David but had departed from Saul.
És félt Sául Dávidtól, mert vele volt az Örökkévaló, Sáultól pedig eltávozott.
13 Therefore Saul sent David away and gave him command of a thousand men. David led the troops out to battle and back,
Eltávolította őt Sául magától és megtette őt ezredestisztjének; ki- és bevonult tehát a. nép előtt.
14 and he continued to prosper in all his ways, because the LORD was with him.
És Dávid szerencsés volt mind az útjain és az Örökkévaló vele volt.
15 When Saul saw that David was very successful, he was afraid of him.
S midőn látta Sául, hogy nagyon szerencsés, rettegett tőle.
16 But all Israel and Judah loved David, because he was leading them out to battle and back.
Egész Izrael és Jehúda pedig szerette Dávidot, mert ő ki- és bevonult előttük.
17 Then Saul said to David, “Here is my older daughter Merab. I will give her to you in marriage. Only be valiant for me and fight the LORD’s battles.” But Saul was thinking, “I need not raise my hand against him; let the hand of the Philistines be against him.”
És szólt Sául Dávidhoz: Íme, nagyobbik leányom Méráb – azt adom neked feleségül, csak legyél nekem derék emberem és harcold az Örökkévaló harcait. Sául ugyanis mondta: Ne legyen a kezem rajta, hanem legyen rajta a filiszteusok keze.
18 And David said to Saul, “Who am I, and what is my family or my father’s clan in Israel, that I should become the son-in-law of the king?”
Szólt Dávid Sáulhoz: Mi vagyok én és mi az életem – atyám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?
19 So when it was time to give Saul’s daughter Merab to David, she was given in marriage to Adriel of Meholah.
Történt pedig, amely időben oda kellett adni Mérábot, Sául leányát Dávidnak, odaadatott ő a Mechólabeli Adríélnek feleségül.
20 Now Saul’s daughter Michal loved David, and when this was reported to Saul, it pleased him.
S megszerette Míkhál, Sául leánya Dávidot; tudtára adták ezt Sáulnak és helyesnek tetszett a dolog szemeiben.
21 “I will give her to David,” Saul thought, “so that she may be a snare to him, and the hand of the Philistines may be against him.” So Saul said to David, “For a second time now you can be my son-in-law.”
És mondta Sául: Odaadom neki, hogy legyen neki tőrül és hogy legyen rajta a filiszteusok keze. Erre szólt Sául Dávidhoz: Két módon válhatsz ma vőmmé.
22 Then Saul ordered his servants, “Speak to David privately and tell him, ‘Behold, the king is pleased with you, and all his servants love you. Now therefore, become his son-in-law.’”
S megparancsolta Sául a szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titkon, mondván: íme, kedvet talált benned a király és mind a szolgái szeretnek téged; most tehát vejévé legyél a királynak.
23 But when Saul’s servants relayed these words to David, he replied, “Does it seem trivial in your sight to be the son-in-law of the king? I am a poor man and lightly esteemed.”
Midőn elmondták Sául szolgái Dávid fülébe e szavakat, mondta Dávid: Csekélység-e a ti szemeitekben vejévé lenni a királynak, holott én szegény és csekély ember vagyok
24 And the servants told Saul what David had said.
És tudtára adták Sául szolgái neki, mondván: E szavak szerint szólt Dávid.
25 Saul replied, “Say to David, ‘The king desires no other dowry but a hundred Philistine foreskins as revenge on his enemies.’” But Saul intended to cause David’s death at the hands of the Philistines.
Erre mondta Sául: Így mondjátok Dávidnak: nincs kedve a királynak jegypénzre, hanem a filiszteusoknak száz előbőrére, hogy bosszút állj a király ellenségein. – Sául ugyanis úgy gondolta, hogy Dávidot a filiszteusok kezébe ejtse.
26 When the servants reported these terms to David, he was pleased to become the king’s son-in-law. Before the wedding day arrived,
És tudtára adták szolgái Dávidnak e szavakat, és helyesnek tetszett a dolog Dávid szemeiben, hogy vejévé váljék a királynak. Nem teltek el a napok,
27 David and his men went out and killed two hundred Philistines. He brought their foreskins and presented them as payment in full to become the king’s son-in-law. Then Saul gave his daughter Michal to David in marriage.
és felkelt Dávid, elment ő meg emberei, levert a filiszteusok közül kétszáz embert, és elvitte Dávid az előbőreiket és teljesen átadták a királynak, hogy vejévé váljék a királynak; ekkor feleségül adta neki Sául a leányát, Míkhált.
28 When Saul realized that the LORD was with David and that his daughter Michal loved David,
Látta Sául és megtudta, hogy az Örökkévaló Dáviddal van; Míkhál pedig, Sául leánya, szerette őt.
29 he grew even more afraid of David. So from then on Saul was David’s enemy.
S még inkább félt Sául Dávidtól; és Sául ellensége lett Dávidnak minden időben.
30 Every time the Philistine commanders came out for battle, David was more successful than all of Saul’s officers, so that his name was highly esteemed.
Kivonultak a filiszteusok vezérei; és volt, ahányszor kivonultak, szerencsésebb volt Dávid mind a Sául szolgáinál és tiszteltté lett a neve nagyon.
