Luke 24
1 And on the first day of the week, at early dawn, they came to the sepulcher, bringing the spices which they had prepared; and with them came certain others.
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2 And they found the stone rolled away from the sepulcher;
És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 and they entered in, but found not the body of the Lord Jesus.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 And it came to pass, while they were much perplexed at this, behold, two men stood by them in shining raiment.
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 And while they feared and bowed their faces to the earth, they said to them: Why seek you among the dead for him that lives?
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6 He is not here, but he has risen; remember that he spoke to you while he was yet in Galilee,
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 saying, The Son of man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 And they remembered his words,
Megemlékezének azért az ő szavairól.
9 and returned from the sepulcher, and told all these things to the eleven and to the rest.
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 It was Mary Magdalene and Joanna and Mary the mother of James, and the others with them, that told these things to the apostles.
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 And their words seemed to them as idle tales, and they believed them not.
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12 But Peter arose and ran to the sepulcher, and stooping down, he saw the linen clothes lying by themselves; and he departed, wondering in himself at that which had come to pass.
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 And, behold, two of them were going, on the same day, to a village called Emmaus, distant from Jerusalem sixty furlongs.
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 And they were talking to one another about all these things which had taken place.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 And it came to pass, that, while they conversed and reasoned together, Jesus himself drew near, and went on with them.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 But their eyes were restrained, so that they did not recognize him.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17 And he said to them: What matters are these which you are discussing with one another as you walk and are sad?
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18 And one of them, whose name was Cleopas, answered and said to him: Are you only a stranger in Jerusalem, and have not known the things that have taken place there in these days?
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19 And he said to them: What things? They said to him: The things concerning Jesus the Nazarene, who was a prophet mighty in deed and in word before God and all the people;
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20 and how the chief priests and our rulers delivered him up to be condemned to death, and crucified him.
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21 But we trusted that it was he that was about to redeem Israel. And besides all this, to-day is the third day since these things were done.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 And further, certain women of our company, who were early at the sepulcher, astonished us:
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 for they found not his body, and came and told that they had seen a vision of angels, who said that he was alive.
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24 And some of those who were with us went to the sepulcher, and found it even as the women had said, but him they saw not.
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25 And he said to them: O inconsiderate, and slow of heart to believe all things that the prophets have spoken!
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 Ought not the Christ to have suffered these things, and to enter into his glory?
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27 And beginning from Moses, and all the prophets, he explained to them, in all the Scriptures, the things concerning himself.
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28 And they drew near the village to which they were going; and he made as if he would go further.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29 And they constrained him, saying: Remain with us, for it is near the evening, and the day has declined. And he went in to remain with them.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 And it came to pass, while he reclined at table with them, that he took bread and blessed; and he broke, and gave it to them.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 And their eyes were opened, and they recognized him, and he disappeared from them.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32 And they said one to another, Did not our heart burn within us while he talked with us by the way, and while he opened to us the scriptures?
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 And they arose the same hour, and returned to Jerusalem, and found the eleven, and those who were with them, assembled,
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 and saying: The Lord has risen indeed, and has appeared to Simon.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 And they told what had taken place on the way, and how he was made known to them in the breaking of bread.
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36 And while they were speaking of these things, Jesus him self stood in the midst of them, and said to them: Peace be to you.
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 But they were terrified and frightened, and thought that they saw a spirit.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 And he said to them: Why are you troubled, and why do doubts arise in your hearts?
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 See my hands and my feet, that it is I myself; handle me and see; for a spirit has not flesh and bones, as you see me have.
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 And when he had said this, he showed them his hands and his feet.
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 And while they did not believe as yet for joy, and were astonished, he said to them: Have you any thing here to eat?
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 And they gave him a piece of broiled fish, and of a honeycomb.
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 And he took it, and did eat before them.
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44 And he said to them: These are the words that I spoke to you, while I was yet with you, that all things must be fulfilled that are written in the law of Moses, and in the prophets, and in the psalms, concerning me.
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45 Then he opened their mind, that they might understand the scriptures,
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 and he said to them: Thus it is written, and thus was it necessary that the Christ should suffer, and rise again from the dead the third day,
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 and that repentance and remission of sins should be preached in his name among all nations, beginning at Jerusalem.
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 You are witnesses of these things.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 And behold, I send the promise of my Father upon you. But do you remain in the city of Jerusalem, till you be clothed with power from on high.
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50 And he led them out as far as Bethany; and he lifted up his hands and blessed them.
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51 And it came to pass, that as he blessed them, he was separated from them, and carried up into heaven.
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 And they worshiped him, and returned to Jerusalem with great joy;
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 and were continually in the temple, praising and blessing God.
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
