John 20
1 And early on the first day of the week, while it was yet dark, Mary Magdalene came to the tomb, and saw that the stone had been taken away from the tomb.
A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
2 Then she ran and came to Simon Peter, and to the other disciple whom Jesus loved, and said to them: They have taken away the Lord out of the tomb, and we know not where they have laid him.
Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
3 Then Peter and the other disciple went out, and came to the tomb.
Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
4 And the two ran together; and the other disciple outran Peter, and came first to the tomb;
Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
5 and he stooped down and saw the linen cloths lying, but he did not go in.
És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
6 Then came Simon Peter, following him; and he went into the tomb, and saw the linen cloths lying,
Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
7 and the handkerchief that had been on his head, not lying with the linen cloths, but folded in a place by itself.
És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
8 Then, therefore, the other disciple, who came first to the tomb, went in, and saw, and believed.
Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
9 For, as yet, they did not know the scripture, that he must rise from the dead.
Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
10 Then the disciples went away again by themselves.
Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
11 But Mary stood without near the tomb, weeping; and as she wept, she stooped down and looked into the tomb,
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
12 and saw two angels in white raiment, sitting, the one at the head, and the other at the foot, where the body of Jesus had lain.
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
13 And they said to her: Woman, why do you weep? She said to them: They have taken away my Lord, and I know not where they have laid him.
És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
14 Having said this, she turned back, and saw Jesus standing, and knew not that it was Jesus.
És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15 Jesus said to her: Woman, why do you weep? Whom do you seek? Supposing that it was the gardener, she said to him: Sir, if you have taken him hence, tell me where you have laid him, and I will take him away.
Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
16 Jesus said to her: Mary. She turned, and said to him: Rabboni; which is, translated, Teacher.
Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17 Jesus said to her: Touch me not, for I have not yet ascended to my Father: but go to my brethren, and say to them, I ascend to my Father and your Father, and to my God and your God.
Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18 Mary Magdalen came and told the disciples that she had seen the Lord, and that he had said these things to her.
Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
19 Then, on that day, the first day of the week, when it was evening, and the doors of the house in which the disciples were assembled had been closed for fear of the Jews, Jesus came and stood in the midst, and said to them: Peace be to you.
Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20 And having said this, he showed them his hands and his side. Then the disciples rejoiced, when they saw the Lord.
És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
21 Then Jesus said to them again: Peace be to you. As my Father has sent me, so I send you.
Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
22 And when he had said this, he breathed on them, and said to them: Receive the Holy Spirit.
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
23 Whosever sins you forgive, they are forgiven them: whosever sins you retain, they are retained.
A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
24 But Thomas, one of the twelve, who is called Didymus, was not with them when Jesus came.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
25 Then the other disciples said to him: We have seen the Lord. But he said to them: Unless I see in his hands the print of the nails, and put my finger in the print of the nails, and put my hand into his side, I will not believe.
Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
26 And after eight days, again his disciples were within, and Thomas was with them. Then Jesus came, though the doors had been closed, and stood in the midst, and said: Peace be to you.
És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
27 Then he said to Thomas: Reach hither your finger, and behold my hands; and reach hither your hand, and put it into my side; and be not faithless, but believing.
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
28 And Thomas answered and said to him: My Lord and my God.
És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
29 Jesus said to him: Because you have seen me you have believed: blessed are they who, though they have not seen, yet have believed.
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
30 Many other signs truly did Jesus in the presence of his disciples, which are not written in this book;
Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
31 but these are written, that you may believe that Jesus is the Christ, the Son of God, and that by believing you may have life through his name.
Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
