Acts 24
1 And after five days, Ananias the chief priest came down with the elders and a certain orator, Tertullus; and they informed the governor against Paul.
Öt nap mulva aztán aláméne Ananiás főpap a vénekkel és egy Tertullus nevű prókátorral, kik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen.
2 And when he was called forth, Tertullus began to accuse him, saying:
Mikor pedig ő előszólíttatott, Tertullus vádolni kezdé, mondván:
3 Since through you we enjoy great quietness, and since whatever has been undertaken for this nation has been conducted to a successful issue by your foresight at all times and in all places, we accept it, most excellent Felix, with all thankfulness.
Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy te általad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt.
4 But that I may not detain you longer, I beseech you to hear us, in your clemency, a few words.
De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint.
5 For we have found this man a pest and a mover of sedition among all the Jews throughout the world, a ringleader of the sect of the Nazarenes.
Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje,
6 He also attempted to profane the temple; and we took him, and wished to judge him according to our law.
Ki a templomot is meg akarta fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni.
7 But Lysias the officer came, and, with much violence, took him out of our hands,
De Lisiás, az ezredes, nagy karhatalommal oda jövén, kivevé őt kezünkből.
8 and commanded his accusers to come before you. From him you may be able yourself, by examination, to gain a knowledge of all these tilings of which we accuse him.
És azt parancsolá, hogy az ő vádolói hozzád jőjjenek. Tőle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekről, melyekkel mi őt vádoljuk.
9 And the Jews united in accusing him, saying that these things were so.
Helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek.
10 Then Paul, after the governor had nodded to him to speak, answered: Knowing that you have been for many years a judge of this nation, I do the more cheerfully offer a defense for myself:
Felele pedig Pál, miután intett néki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendő óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében,
11 for you can understand that there are not more than twelve days since I went up to Jerusalem to worship.
Mert megtudhatod, hogy nincsen tizenkét napjánál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe.
12 And they found me neither disputing with any one in the temple, nor exciting the multitude in the synagogue, or in the city:
És a templomban sem találtak engem, hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezendítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban.
13 nor are they able to prove the things of which they now accuse me.
Rám sem bizonyíthatják azokat, a mikkel most engem vádolnak.
14 But this I confess to you, that after the way which they call sect, so do I worship the God of my fathers; believing all things that are written in the law and in the prophets;
Erről pedig vallást teszek néked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.
15 having hope in God, which they themselves also admit, that I there will be a resurrection of the dead, both of the just and of the unjust.
Reménységem lévén az Istenben, hogy a mit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.
16 And I do exercise myself in this, always to have a conscience void of offense toward God and man.
Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.
17 But, after many years, I came to bring charitable gifts to my nation, and offerings.
Sok esztendő múlva pedig eljövék, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat.
18 While engaged in these things, certain Jews from Asia found me fulfilling my vow of abstinence in the temple, not with a multitude, nor with tumult.
Ezek közben találának engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúságtámasztásban, némely Ázsiából való zsidók,
19 These ought to be here before you, and bring their charge, if they have any, against me.
Kiknek ide kellett volna te elődbe jőni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem.
20 Or let these persons here say, what offensive conduct they found in me when I stood before the Sanhedrim,
Avagy ezek magok mondják meg, vajjon találtak-é bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács előtt álltam;
21 except in this one expression, which I uttered while standing among them: With respect to the resurrection I of the dead, I am judged by you this day.
Hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felől vádoltatom én tőletek e mai napon.
22 But Felix, having a more accurate knowledge of this way, put them off, and said: When Lysias the officer comes down, I will inquire fully into your matters.
Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztá dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felől, és monda: Mikor Lisias ezredes alájő, dönteni fogok ügyetekben.
23 And he commanded the centurion to keep him under guard, and to relax the rigor of his confinement, and to forbid no one of his friends to minister or to come to him.
És megparancsolá a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon néki, vagy hozzá menjen.
24 And, after some days, Felix came with his wife Drusilla, who was a Jewess; and he sent for Paul, and heard him concerning the faith in Christ.
Egynéhány nap mulva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban való hit felől.
25 And as he reasoned of righteousness, temperance, and the judgment to come, Felix trembled, and answered: For the present withdraw; when I have a convenient season, I will call for you.
Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged.
26 He hoped, at the same time, that money would have been given him by Paul, to release him. For this reason, he sent for him very frequently, and conversed with him.
Egyszersmind pedig azt is reményli vala, hogy Pál pénzt ad néki, hogy őt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hivatván őt, beszélget vala véle.
27 But, after two years, Felix received Portius Festus as his successor; and Felix, wishing to confer a favor on the Jews, left Paul bound.
Mikor pedig két esztendő elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lőn; és a zsidóknak kedveskedni akarván Félix, Pált fogságban hagyá.
