Acts 1
1 The former record I made, O Theophilus, of all things that Jesus began both to do and to teach,
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2 till the day on which he was taken up, after he had, through the Holy Spirit, given commandments to the apostles whom he had chosen.
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3 To whom, after he had suffered, he also showed himself alive, by many indubitable proofs; appearing to them for forty days, and speaking of the things that pertain to the kingdom of God.
Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4 And calling them together, he commanded them not to depart from Jerusalem, but to wait for the promise of my Father, which, said he, you have heard from me;
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5 for John indeed immersed in water, but you shall be immersed in the Holy Spirit, not many days hence.
Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6 Therefore, when they came together, they asked him, saying: Lord, wilt thou at this time restore the kingdom to Israel?
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7 But he said to them: It is not for you to know times or seasons that the Father has reserved under his own control.
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8 But you shall receive power, after the Holy Spirit has come upon you, and you shall be witnesses for me both in Jerusalem, and in all Judea, and in Samaria, and to the most distant part of the earth.
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
9 And when he had spoken these things, while they were looking on him, he was taken up, and a cloud received him out of their sight.
És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.
10 And while they were looking earnestly toward heaven, as he went up, behold, two men stood by them in white raiment,
És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
11 who also said: Men of Galilee, why stand you gazing up into heaven? This Jesus, who has been taken up from you into heaven, shall come in the same manner in which you saw him go into heaven.
Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe.
12 Then they returned to Jerusalem from the mount called Olivet, which is near Jerusalem, a sabbath-day’s journey.
Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.
13 And when they had come in, they went up into an upper room, in which dwelt Peter and James, and John and Andrew, Philip and Thomas, Bartholomew and Matthew, James the son of Alphæus, and Simon Zelotes, and Judas the brother of James.
És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
14 All these, with one mind, continued in prayer and supplication, with the women, and Mary the mother of Jesus, and with his brothers.
Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.
15 And in those days Peter arose in the midst of the disciples, (the number of the names together was about a hundred and twenty, ) and said:
És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
16 Brethren, it was necessary for this scripture to be fulfilled, which the Holy Spirit had before spoken by the mouth of David, concerning Judas, who was a guide to those who took Jesus:
Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.
17 for he was numbered with us, and had been appointed to this ministry.
Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
18 Therefore he purchased a field with the reward of his iniquity; and falling headlong, he burst asunder in the midst, and all his bowels gushed out.
(Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
19 And it was known to all that dwelt in Jerusalem, so that the field is called, in their own language, Akeldama, that is, The field of blood.
És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.)
20 For it is written in the book of Psalms, Let his habitation be desolate, and let no one dwell in it, and, His office let another take.
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
21 Therefore, of these men who have associated with us during the whole time in which the Lord Jesus went in and out among us,
Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
22 beginning from the immersion of John till the day on which he was taken up from us, must one be appointed as a witness with us of his resurrection.
A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
23 And they set apart two, Joseph called Barsabas, who was surnamed Justus, and Matthias;
Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.
24 and praying, they said: Thou, Lord, who knowest the hearts of all, make known which of these two thou hast chosen,
És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,
25 that he may be appointed to this ministry and apostleship, from which Judas by transgression fell, that he might go to his own place.
Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.
26 And they gave in their lots, and the lot fell on Matthias: and he was numbered with the eleven apostles.
Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.
