Psalms 88
1 A Song, a Psalm of the sons of Korah; for the Chief Musician; set to Mahalath Leannoth. Maschil of Heman the Ezrahite. O Jehovah, the God of my salvation, I have cried day and night before thee.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Let my prayer enter into thy presence; Incline thine ear unto my cry.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 I am reckoned with them that go down into the pit; I am as a man that hath no help,
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Cast off among the dead, Like the slain that lie in the grave, Whom thou rememberest no more, And they are cut off from thy hand.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Thou hast laid me in the lowest pit, In dark places, in the deeps.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Thy wrath lieth hard upon me, And thou hast afflicted me with all thy waves. (Selah)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Thou hast put mine acquaintance far from me; Thou hast made me an abomination unto them: I am shut up, and I cannot come forth.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mine eye wasteth away by reason of affliction: I have called daily upon thee, O Jehovah; I have spread forth my hands unto thee.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Wilt thou show wonders to the dead? Shall they that are deceased arise and praise thee? (Selah)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Shall thy lovingkindness be declared in the grave? Or thy faithfulness in Destruction?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Shall thy wonders be known in the dark? And thy righteousness in the land of forgetfulness?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 But unto thee, O Jehovah, have I cried; And in the morning shall my prayer come before thee.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Jehovah, why castest thou off my soul? Why hidest thou thy face from me?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 I am afflicted and ready to die from my youth up: While I suffer thy terrors I am distracted.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Thy fierce wrath is gone over me; Thy terrors have cut me off.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 They came round about me like water all the day long; They compassed me about together.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Lover and friend hast thou put far from me, And mine acquaintance into darkness.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
